Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

A III. periódushoz 396 sír tartozik. Török szerint Halimba népessége ekkor már lényegesen nagyobb volt, de feltételezte, hogy a legkésőbbi nemzedék egy része már templom körüli temetőbe temetkezhetett. Ez az elképzelés bizony meglehetősen anakronisztikus. Hiszen példa nélkül állna, hogy a XII. században, ha egy falu lakosságát a közelben megépült templomhoz rendelték temetkezni, megengedték volna a nép egy részének, mintegy kivételezve velük, hogy őseik körében térhessenek nyugalomra — amely temetőt Török méghozzá pogánynak minősített. A vallás nem volt magánügy, amelyet önkéntességgel kezelhettek volna. — Ebben a temetkezési szakaszban az alábbi sírokat emelhetjük ki: 258., 279., 333., 363., 364., 375., 406., 423., 490., 550., 651., 660., 763., 923. - A viszonylag gazdagabban felékszerezett temetkezések száma a II. periódusnál lényegesen kevesebb, ez önmagában is a halotti viselet egyszerűsödésére, nagyobb egyházi befolyásra vall. A 16 sírból 6 felnőtt asszony temetkezése volt, 2 juvenilis korú nőé, 8 sírban gyermek feküdt. Összegezzük táblázatban az adatokat, százalékosan: Felnőttek Juvenilisek Felnőtt és juvenilis Gyermekek I. 60,00% 6,66% 66,66% ЪЪ,ЪЪ% II. 45,16% 16,12% 61,28% 35,48% III. 37,5% 12,5% 50,00% 50,00% Úgy tűnik, hogy a juvenilisek felékszerezésének ugrásszerű növekedése, a temető benépesülésének a második időszakában, a felnőtt nők hátrányára történt. Később a pompásabb viseletben eltemetett asszonyok számaránya kisebb mértékben, de tovább csökkent, kevesebb viszonylag a felékszerezett juvenilis korú is, a gyermekeké viszont erősen növekedett. Azonban megállapíthatjuk, hogy a III. periódus felékszerezett gyermeksírjainak az arányai még nem tükrözik az egyházi befolyás átfogó jellegét. Az is megfigyelhető, hogy az I. periódus után a krisztianizálódás folyamata lelassult, holott már az I. temetkezési szakaszban, a X. sz. közepe táján megindult. Hiszen a Török által az I. periódusba sorolt 155 temetkezést vizsgálva megállapítható, hogy a melléklet nélküli sírok 27,09%-a férfisír, 13,54%-a női sír és 27,09%-a gyermeksír volt. Csak a férfisírokat nézve 80,76%-a volt melléklet nélküli, a női sírok 52,53 %-a és a gyermeksírok 68,85%-ával szemben. A férfisírok mellékletességének a női sírokkal szemben való jelentős csökkenése a kereszténység hatásának első, általános jele. — Látni fogjuk, hogy a rituális kéztartások statisztikája az előbbieket meggyőző módon támasztja alá. A rituális karhelyzetek az I. periódusban Török szerint 74 sírban voltak megfigyelhetők. De kifejtettük, hogy a medencére hajlított alkarok nem sorolhatók a keresztény rítus félreérthetetlen jegyei közé, s ezt a kérdést differenciáltabban szükséges elemeznünk. Török publikációjában a sírok leírása a karok elrendezéséről nem tájékoztat ; szerencsére az ásatási dokumentációk sírlapjain a karok fekvését mindenütt jelezte, tehát az adattári anyagra támaszkodtunk, amikor ezt a kérdést tanulmányoztuk.

154 A halimbai I. temetkezési szakaszhoz sorolt 155 sír közül 50 esetben volt megfigyelhető a kereszténység jegyét tükröző kéztartás, s ez 32,25%-ot jelent. A vállhoz visszahajlított alkarok csak 7 esetben voltak megállapíthatók (616., 824., 855., 874., 89., 894., 931. síroknál). Közülük egy volt nő (855), a többi felnőtt férfi. Csak egy sírban fordult elő, hogy mind a két alkart szorosan visszahajlították a vállhoz (931.). A többi hat esetben az egyik alkar derékszögben behajlított; közülük sajátos változatként egy temetkezés (874.) alkalmával a karokat úgy rendezték el, hogy a balt a vállhoz visszahajlították, a jobb alkart viszont a mellközép irányába hajlították (a jobb kéz a szív tájékon pihent). A mellre keresztbe tett alkarok 6 esetben jelentkeztek (471., 586., 782., 820., 853. sírokban), egy női, három férfi és két gyermek temetkezésnél. Egy alkalommal (858. sír) a két al6* 83