Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

ennek VIII—IX. századi előzményeit hazánkban nem ismerjük és a X. századi temetkezéseknél (korai ill. pogány rítusú sírokban) csak kivételesen fordult elő.

138 Török sejtését — hogy a kéztartások útmutatásul szolgálhatnak — tovább kell vinni, el kell mélyíteni. Most nem vitatva, hogy a medencére hajlított alkarok mennyiben tükrözik a kereszténység befolyását, ilyen kéztartás kétségtelenül nem keresztény sírokban, temetőkben is előfordult.

139 Ha e tekintetben pozitív adatokat keresünk, kiindulásul nem szolgálhatnak. De vajon ismerünk-e X. századi temetőinkben olyan kar (kéz) helyzetet, amelyet kifejezetten keresztény jellegűnek mondhatunk? Az a meggyőződésünk, hogy ilyen kéztartási formák megfigyelhetők. A probléma elemzésénél nagy segítséget jelentettek a keleti (bizánci) kereszténység X. századi temetőiben, sírjaiban leírt és dokumentált kéztartások. Értelmezésüknél elengedhetetlen volt, hogy a keresztény liturgiái gyakorlattal (elsősorban annak szuggesztívebb keleti formáival) párhuzamosításokat végezzünk. Korabeli forrásadatok és a X—XI. századi bizánci ábrázolások is megerősítik a régészeti adatok során nyert képet. A keleti kereszténység 870—970 évek közti sírjait ezidáig csak Bulgária területéről ismerjük,

140 hála az utóbbi évtizedek rendszeres kutatásainak. Zs. N. Väzsarova összefoglaló munkája szerint a IX—X. századi bulgáriai temetőkben az elhunytakat az orthodox kereszténység „kanonizált" (szentesített) szokásai értelmében temették el az esetek többségében. A két alkart derékszögben behajlítva a hasra (az ágyékcsigolyák irányába) fektették, vagy a mellen keresztbe tették, s nem ritkán csak a jobb alkart hajlították fel a kebelre. (11. és 12. képek) A VIII—IX. századi pogány (protobolgár) temetőkben szinte kizárólagosan nyújtott karral helyezték nyugalomra az elhunytakat. Érdekes, hogy a kétrítusú (csontvázas és hamvasztásos), már keresztény temetőkben még viszonylag nagy a nyújtott karral eltemetettek száma.

141 Devnja 2. temetőjének feltárását, feldolgozását D. I. Dimitrovnak köszönhetjük. A 101 sírós temetőben a nemek megoszlását sajnos nem ismerjük, a csontok embertani vizsgálata még nem történt meg. Mindössze 84 esetben lehetett a karokat bolygatatlan helyzetben megfigyelni, elsősorban a felnőtteknél. Mellékletes sír csak nyolc volt. (Ruhadíszek, kések, sőt gyermeksírban vas lándzsacsúcs is előfordult; felnőtt sírjában pedig a koponya jobb oldalán bárány asztragaluszokat találtak.) Dimitrov szerint ez az egyik legrégibb keresztény temető Bulgáriában ; a IX. sz. vége és a X. sz. közepe által határolt időszakra keltezhető. Dimitrov nemcsak a karok helyzetét írta le, hanem típustáblákkal a félreértés lehetőségét is kizárta. (13. kép) A karokat a test mellett párhuzamosan kinyújtva 23 esetben találta, ez 27,38%-t jelent. A medencére hajlított alkarok egy temetkezésnél sem voltak megfigyelhetők. 25 esetben mindkét alkart úgy hajlították be, hogy az ágyékcsigolyákra feküdtek a dist. végek, az arányszám 29,76%. 13 esetben állapíthatta meg, hogy csak az egyik alkar (főleg a jobb oldali) volt derékszögben behajlítva, ez 15,47%. Három temetkezésnél a jobb alkart úgy hajlították fel, hogy a jobb kéz a szív tájékán pihent (3,57%). 20 sírban, azaz a megfigyelt esetek 23,8%-ában a váll irányába felhajlított alkarok voltak megfigyelhetők ; 7 esetben mind a két alkart, 13 temetkezésnél csak a jobb oldalit hajlították így fel, s a bal alkart a mell alsó szélére helyezték.

142 A hazánkhoz legközelebbi bulgáriai példákon kívül természetesen a későbbi (X. sz. végi — XI. sz.-i) keresztény orthodoxia orosz temetkezéseinek rituális kéztartásai további szemléltető párhuzamként szolgálnak (most a hazai szakkörökben legismertebb Sarkéi vára keresztény temetkezéseire gondolunk),

143 de itt nem lehet célunk az orthodox rítus általános kérdéseibe való elmélyülés. (14—15. képek). A fentiekhez két lényeges észrevételt fűzhetünk. Az egyik a derékszögben behajlított alkarok kérdését érinti. A leírások, fényképek és rajzok alapján ugyanis a két alkar csontjai egymás mellett szorosan (a medence és a mellkasi bordák között) feküdtek számos temetkezésnél, másszóval a mell alsó szélén összefont karokról beszélhetünk. Ez a profánabbnak 75