Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
A László Gyula által felismert, honfoglaláskori temetők jobb-bal oldalainak rangban mutatkozó különbségei 126 Sarud-Báb temetőjében signifikánsan jelentkeznek. A jobb és a baloldal kérdésében — csoportos rendszerű temetőről lévén szó — csak nagyobb temetőrészekben gondolkodhatunk. S nemcsak egy NY—K-i felezővonal nézőpontjából vizsgáljuk meg a részeket, hanem az észak-déli tengely álláspontjából is. Ez utóbbira más kutatók munkáiban nem találunk példát, holott távolról sem indokolatlan kívánalom. Már korábban rámutattunk arra, hogy a X. századi temetők a temetődomb déli-délkeleti oldalában foglalnak helyet az esetek túlnyomó többségében. Másrészt temetőink jelentős részét (a kisebbekét is) általában jónéhány É—D-i irányú sírsor alkotja úgy, hogy a temetődomb északi részét — feltehetőleg rituális célokból — szabadon hagyták, s ebből természetszerűleg következik, hogy a sírsorok helyének kijelölését arccal déli irányba való beállással rendezték. A déli rész fontosságát elődeink szemléletében azonban sok más jellegű tevékenység is igazolhatja; a jurták, házak bejáratai általában dél-délkelet felé néztek, s így gyanítható, hogy az arccal dél felé való beállás a szálláshelyek kijelölésénél is szerepet játszott. 127 Érdekes, hogy a temetőn képzeletben áthúzott NY—K-i középvonal és az észak-déli tengely egyaránt metszi a 36. sírt, ami azt jelenti, hogy ez a temetkezés a temető közepén foglalt helyet. Bár a 36. sír a rítusban különválik a többitől (láttuk, hogy egyedül ebben temették el a halottat oldalt fekvő, kuporított helyzetben), de a régészeti leletek dolgában nem különbözik, és nem is emelkedik ki. A fiúgyermeket (mert a csontok kémiai analízise erre vall), szerintünk babonás okból temették így el az első nemzedékkel — akkor a szélre. A temető benépesülésének a folyamatában később egyre centrálisabb területen foglalt helyet. Nézzük először a NY—K-i tengelyben a jobb és a bal temetőrész régészeti leletekben mutatkozó különbségét. Ez a középvonal (nyugatról keletre) a 63—44—36. sírok vonalán halad. A jobbkézre eső keleti részen 27 temetkezéssel, a bal oldalin 35 temetkezéssel számolhatunk (mindig a bal oldali részhez sorolva a tengely által metszett sírokat). így a jobb oldalon három mellékletes sír fordult elő (a 35., 37. és a 42. sírok), ez 11.1 %-t tesz ki. A bal oldalon 12 leletes sírt találtunk, az arány 34.28%. A jobb oldaliak mind a középvonalhoz közel feküdtek, s mindhárom a leggazdagabban felékszerezett gyermeksír volt. A csatornában előzőleg megtalált leletes sírok száma 3—4 (vagy több), a melléklet nélküliek száma legalább 6, de ez a temetőrész a bal oldal javára az arányt mindenképpen tovább növelhetné, ha bevonnánk a vizsgálatba. Az észak-déli tengely nézőpontjából elemzésünk eredménye így alakul. A középvonal északról délnek a 3—15—20—36—43. sírokat metszi. Arccal dél felé a jobbra eső temetőrészben 24 temetkezés, a bal oldaliban 38 foglal helyet. A jobb oldaliban 4 mellékletes sír fordult elő, a bal oldaliban 11 ; az arány tehát 16.6% a 28.9%-hoz. De a csatorna mellékletes sírjai ismét a bal oldal javára jelentősen megnövelnék a különbséget. (10. kép) A temető jellege 1. Az életforma visszatükröződéséről Sarud-Báb X—XI. századi temetőjének egykori sírszámáról valós ismereteink lehetnek. Hiszen a feltárt 62 temetkezésen kívül még legalább 10 és legfeljebb 14—16 sírral számolhatunk, ha figyelembe vesszük a csatornában elpusztult és a feltáratlan keskeny sávokban sejthető temetkezéseket — ez így összesen 70—80-as nagyságrendet jelent. S mivel láttuk, hogy egy nemzedékre mintegy 30 temetkezés jut, ezért kb. 30 fős szállás tartozhatott a temetkezőhelyhez. Elfogadva a történeti demográfia ötös szorzószámát (a hatos lehetőségével). 128 ez 5 —6 kis családból álló közösséget tesz ki. 72 x
