Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

Bulgáriában is feltártak a IX—XI. századi temetőkben torqueseket, amelyek 2—3 vastag szálból sodrott, hurkos-kampós kapcsolódású típusok. Nem a pontuszi bolgárok magukkal hozott kulturális öröksége, de nem is találunk összefüggéseket a VII. századi őslakosság felé. A szerbek emlékanyagát tekintve sem gondolhatunk a befolyásukra. Igaz, a bizánci kultúra hatásának közvetlen tárgyi bizonyítékával sem élhetünk. így csupán a tényállást szögezhetjük le, hogy a vastagabb, 2—3 huzalból sodrott XI. századi nyakpereceinknek típus, forma szempontjából közeli hasonmásait ismerjük már a IX. sz. végi és X. sz. eleji bulgáriai temetőkből. Átmérőjük 17—19 cm, legnagyobb vastagságuk 0,6—1 cm. Lényeges párhuzam, hogy vastagságuk egyenletes.

24 Három lényeges különbség is azonban megállapítható a Kárpát-Medencében (ill. az ún Bjelo Brdo kultúrában) ismert torquesek és a bulgáriai példányok között. 1. A bulgáriaiak anyaga sohasem bronz vagy réz, hanem ezüst, nagyon ritkán vas. 2. Viseleti funkciójuk diadém, s csupán a Kárpát-Medencéből ismert nyakperecek formai hasonlósága miatt nevezik zárójelesen a bulgáriai kutatók ezeket az ékszereket torqueseknek. 3. Az eddig közzétett IX—X. századi bulgáriai temetők között mindössze néhánynak (Dőlni Lukovit, Obrociste) a leletanyagában fordult elő, tehát jelenleg korántsem tekinthetők ott nagy területen, általánosan elterjedt ékszereknek. (5. kép) Úgy tűnik, hogy Bulgáriában a diadémként viselt torques a Bizáncban kimutatható rangjelző szerepét átértelmezve honosodott meg bizonyos népcsoportoknál. S mivel a X. sz. első felében a Kárpát-medencében szintén nemesfémből való nyakpereceket ismerünk, mégpedig igen szórványosan, ritkaságként, mintha itt is jogosan összefüggéseket kereshetnénk. Az átvétel kérdésében a fő nehézséget nem a funkcionális változás értelmezése jelenti, hanem a bizonyítható történeti kapcsolatok hiánya, amelyek csak a XI. sz. elejétől datálódnak: István király nővérének a házasságával, majd első királyunk 1018 évi hadjáratával összefüggésben. Éppen a XI. századi nyakpereceink rokoníthatók tipológiailag a bulgáriai példányokkal, amelyek a IX. sz. végétől a XI. sz. elejéig keltezhető temetőkben fordultak elő. Egyedi nyakperec leletek A múlt század óta ismert a Galgóc (Hlohovec) mellett napvilágra került nyakperec,

25 amely sokszálú, vastag ezüst huzalból készült; a zárószerkezettel átellenes oldala a legnagyobb vastagságú és itt sodrott; vékonyodó két vége felé (kb. egynegyedében tehát) láncosán, sűrűn font. E két szárához keskeny rudakat forrasztottak

26 (s nem rúddá kalapálták a huzalokat, ahogy több publikációban olvasható.

27

) A galgóci nyakperecnek számos párhuzamát ismerjük a normann kultúra skandináviai területéről és Lengyelországból, egykorú kincsleletekből. M. Stenberger e nyakperec típus gotlandi jelentkezését a 900 körüli évekre keltezte.

28 Szőke Béla kifejezetten lengyel árunak tartotta, bár az általa legközelebbinek tartott hasonmása X. sz. végén került a földbe.

29 A lengyel párhuzamok valóban feltűnőek. Utalnék itt például a Lubowo mellett talált kincslelet nyakperecére, amelynek dirhemei alapján J. Slaski és S. Tabaczynski óvatosan X. századra keltez, de Z. Zakrewski az érmék alapján egy IX. sz. végi földbe kerülést is lehetőnek tart.

30 A Gwiazdowo-i nyakperecet a vele talált IX. sz-i érmék alapján még Slaski—Tabaczynski publikációja is kérdőjelesen a IX. századba datálja.

31 M. Stenberger a galgóci típusú nyakperecen kívül más elterjedt nyakperec formát nem ismer Gotland ill. Svédország területéről. E nyakperec típus előzményei szerinte délkelet felé (Baltikum-Oroszország) vezetnek. Ugyanakkor hangsúlyozta készítésük helyi jellegét.

32 Stenberger a mintaszerű monográfiájában — talán azért, mivel szándékosan óvakodott meszszemenő történeti következtetések levonásától — nem utalt arra, hogy a szóban forgó nyakperec típus orosz földön a X—XI. sz. fordulójánál korábbi időből nem mutatható ki. Ez 56