Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében
után látott. — Azonban az iszonyú víztömeg nyomásának az erős gát nem sokáig tudott ellenállni. Egy iszonyú roppanás hallatszott, és a majdnem másfél öl vastagságú fal alábukott a fölötte rohanó árbasmost már bőszült erővel rontott a belvárosnak. — „Jön a vízijön avíz!" hangzott ezer torokból, de már késő volt arra, hogy mi előbb megmenthető lett volna, most már bátorságba helyeztessék; mert hívatlan vendég gyanánt a víz ott termett ahol emlegették. — Mindenki csak magát igyekezett megmenteni és, hála az égnek, ez annyira sikerült, hogy 8-nál több halál esetet nem gyászol városunk; de — fájdalom! — annál nagyobb a kár és a pusztulás, melyet a fékevesztett elem polgáraink vagyonában okozott. Az áradás alatt városunk, borzasztóan nagyszerű képet nyújtott, olyat amelynek láttára az emberi szív elszorul s a gyengébb lélek az kétségbeeséssel vívódik. — A főutczán, a káptalan utczán és e két utcza között levő tereken, a piacon 6—8 láb, sőt helyenként 2 ölnyi magasságra emelkedett a víz és szilaj kedvében körbe forgatta a hátán úszkáló és általa felszaggatott hidaknak súlyos gerendáit és az Eger patak mentében levő malmok kerekeit, s hogy a kép tarkább legyen, ki ki ragadott a házakból egy-egy bútor darabot, egy kaput, egy ajtót és hogy élőlény se hiányozzék, a megfojtott állatok közül is számosat. — Majd neki feszült az érsek-kerti kőfalnak és középkori faldöntő kosokként neki zúdítván a hátán úszó gerendákat, azt lerontotta. — Ezer szerencse hogy így történt, mert ezáltal folyásának nagyobb rést nyitván, azon őrült sebességgel rohant tovább Kistálya és Maklár széles völgyén. Hét óra felé járt az idő, midőn az elárasztott városrész lakói elhagyhatták házaikat. De a pusztulás mily képe tárult fel előttük ! Nincs toll, mely azt képes volna leírni. Minden házban minden beiszapodva, bútorok felforgatva és kivált a belvárosban a kereskedések tönkre téve. Fájdalmas jajkiáltásokkal tölték be a szerencsétlenek a levegőt s a sápadt kétségbeesés ült arcukon. (K. —F. 17 ) Alig van közöttünk valaki, ki az igazi nyomort valaha ily fokozatban látta volna. A kár, melyet kivált városunk vagyonosabb polgárai, s kereskedők s iparosok szenvedtek, megbecsülhetetlen s minden esetre milliónyi. Ott hevernek a sárga iszapban a sok ezret ért áruczikkek, hasznavehetetlenül. Néhol a tomboló ár, még a súlyosan megrakott polczokat is felforgatta s az utolsó darabig mindent megsemmisített. Az összes gyógytárak elpusztultak, úgy hogy most, mikor kétszeres szükség van gyógyszerekre, ilyenek nem is kaphatók. Számos ház összedőlt, vagy oly állapotban van, hogy a lakóknak azokból kikellett költözni. Az érsek-utczában levő Lázár-féle emeletes ház, mindjárt az áradás kezdetén omlott össze s lakói alig menekülhettek meg. A czifra-kapun innen, hol a védgát ledöntése után az ár egész erejével rontott a házaknak, már csak kőrakások jelölik azok helyeit. Sokat szenvedett a káptalan udvar 18 s az egész utcza, főleg az irgalmas-rend épülete, hol a kórház földszinten levén, az árvíz hirtelen növekedése miatt, csak a rend derék tagjainak önfeláldozó erőfeszítéseinek sikerült a szegény, s sorsuk fölött kétségbeeső betegeket megmenteni. A legnagyobb kár azonban a Minorita-rendű atyák templomán és zárdáján esett. A víz a piacról behatolván a templomba, ennek talaja közepe felé, 1 egész 11/2 lábig süllyedt alá, s néhol át is zakadt. A zárda folyosóján is nagy hasadék tátong, az épület patakfelőli része pedig veszélyes repedéseket mutat. A ferencziek, angolkisasszonyok 19 és irgalmas nénék 20 templomaiban is az oltárok derekáig emelkedett a víz, a padokat helyükből kimozgatta, de az épületben kárt nem tett. Városunk egyik dísze, az érseki lak, az előtte elterülő gyönyörű parkkal, a földszinti ablakokig szintén vízben állott. Mint halljuk a Schwartz-féle gőzmalom 21 is jelentékeny kárt szenvedett. Nem folytatjuk tovább, mert hiába kísérnők meg az égbekiáltó nyomort és zavart tovább is festeni, melynek e szomorú napon tanúi voltunk. A víz leapadása után, Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt vész-bizottság ült össze, mely feladatul tűzte ki magának a nyomort — mennyiben ez óriási mérveinél fogva lehetséges — enyhíteni s a további veszélyek elhárítására mindent elkövetni. Minthogy az ártérben minden pincze vízzel telt meg s a megrongált házak beomlásától lehetett tartani, Tavasy polgármester táviratilag kért a főváros polgármesterétől gőzszivattyúkat. Az illető távirat így hangzik: „Eger városa víz alatt áll. Az összes pincék el vannak árasztva. Nagyobb szerencsétlenségek elhárítása és a házak összedőlésének megakadályozása végett, a pincék azonnal való kiszivattyúztatása elkerülhetetlenül szükséges. Kérem táviratilag megüzenni, hogy mily föltételek és a szállítási költségek megtérítésén kívül, mily kárpótlás mellett engedhetné át a főváros rendelkezésére álló gőzszivattyúit." A főpolgármester helyettese Kammermayer polgármester azonnal intézkedett e tárgyban. Az egri mentő bizottság elnökének táviratilag azt felelte, hogy egy gőz- és négy kézi szivattyút ingyen átenged a főváros, csak az úti költségek terítendők meg, s hogy Krause tűz-ügyelő legénységével a legközelebbi vonattal elutazik 378
