Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.

Ez alkalommal Gárdonyi meglepően és elgondolkodtatóan sok javítást végzett a könyv szövegében. Összesen 351 kisebb nagyobb törlést, betoldást és szövegmódosítást számoltunk meg. Az író ezeken kívül törölt a hatodik kiadás szövegéből 23 oldalnyit és az így elhagyásra kijelölt részek helyére két külön betétcédulát csatolt. Az elsőt a 68. oldalhoz irányította. A cédulán olvasható és eredetileg 14 tintával írt szövegből 4 sort törölt és eképpen 10 sorral bővült a „potyográfiáról" szóló eset leírása. A második betoldást tartalmazó cédulán terjedelmesebb szöveg van. Hat egész lapot tölt meg a grafitceruzával írt 130 sor a fővárosi „Metró Pál" azaz Metropol szállodában szerzett tapasztalatokról. Más alkalommal, talán csak a távolabbi jövőben megvalósuló kritikai kiadás munkálatai során mód nyílik majd Gárdonyi Géza kéziratjavításainak érdemi elemzésére. A most elmondandókkal csak futólag illusztráljuk azt a gondosságot, amellyel könyvei minden újabb kiadásának szövegét előkészítette a nyomda számára. És ez a gondosság nem csak az úgynevezett komoly művek esetében érvényesült, hanem a Göre könyveknél is. E gondolat kiegészítésére megemlítjük, hogy Gárdonyi aprólékosan javítgatott a könyvek borítóján és a kötetek végén közölt hirdetések szövegén is. A most vizsgált kötet hátsó borítójának külső oldalán a nyolc Göre-kötetről olvasható hirdetés. Ezek szövegét a következő, jellegzetes humorú minősítésekkel egészítette ki. A Göre Gábor bíró úr könyvéhez: „Ez az első könyvem, de legkapósabb is" A Veszödelmekhez: „Ez a legtsodálatosabb. A Durbints sógorhoz: „Ez a legkülönb." A pesti úrhoz: „Ez a legfajinabb. A Kátsához: „Ennek nintsen párja." A Bojgás a világba című kötethez: „De ebben van az java!" Gárdonyi sok gondot okozott a szedőknek a különféle egyéni javításokkal. A Göre könyvek esetében ehhez még hozzájárult a nyakatekert helyesírás. A kötetek kéziratának első lapján mindig üzent a szedőknek egy-egy piros ceruzával írott jegyzetben. Ebben az esetben például így szólt az üzenet: „Kérem a t. nyomdát, hogy a szavak elválasztását mindig hibásan szedjék — végig az egész könyvön, — mint itt az első lapon jelöltem." Gyűjteményünkben megtalálható a 7. kiadás tördelt nyomdai levonata, amelyen Gárdonyi számos betűhibát kiigazított. Rendelkezésünkre áll a 7. kiadásnak az a példánya is, amelyet Gárdonyi a 8. kiadás kéziratának előkészítéséhez használt. A javítások száma ebben is több száz, kimaradt belőle 26 oldalnyi szöveg és mellékelt az író két jelentősebb terjedelmű betoldást. Az első melléklet a 4. laphoz illeszkedik és két lapon, 44 tintaírású sorban kiegészítéseket tartalmaz Göre Gábor bíró úr életrajzához. A második melléklet a 62. laphoz csatlakozik és tárgya a városligeti, állatkerti kalandozás. Terjedelme: három lapon, összesen 65, tintával írott sor. Ez a példány is arra mutat, hogy Gárdonyi állandóan javított a Görekötetek szövegén. Az 1916-ban, a budapesti Hungária Könyvnyomdában előállított 8. kiadást 1918-ban követte a kötet kilencedik „eresztése". Birtokunkban van a kilencedikhez kézirattá formált 8. kiadás egy példánya. A Magyar Tudományos Akadémia 1918. december 30-án feladott küldeményének borítékát használta Gárdonyi a nyomdát megjárt kézirat tárolására. Erre az időpontra tehát már végeztek a kötet nyomdai munkájával. A boríték hátoldalára az író feljegyezte; „Göre könyve. 9. kiadásának kézirata." A címlap belső oldalára tervezett hirdetés szövegét ismét kiigazította és piros ceruzával ezt a megjegyzést írta alá: „Ugyanígy a boríték hátulján is. De talán kétszer sok is ez a hirdetés." A kötet szövegének első oldalán ebben az esetben még szigorúbb megjegyzést olvashatunk a görei helyesírásról: „A sorvégi elválasztásokat nehogy megjavítsák!" A szövegközi javítások száma itt már csak 88 és terjedelmük is lényegesen csökkent. Egész oldalak nem maradtak ki és új mellékletek sem kerültek ebbe a kötetbe. Igaz, hogy ez a kiadás gyorsan követte az előzőt, de az is lehet, hogy ebben a súlyos időben Gárdonyinak kevesebb kedve volt a Göre-könyvekkel bíbelődni. Gárdonyi Géza életében ebből a Göre-kötetből a tizedik kiadás volt az utolsó. Singer és Wofner kiadásában, a Budapesti Hírlap nyomdájában készült el 1921-ben. Az egri anyagban látható e kiadás egy teljes tördelt levonata. Az iratcsomón a kiadóvállalat következő jegy324