Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.
veinek korábbi kiadásait olyan újakkal helyettesítse, amelyekben már maradéktalanul érvényesülnek négy évtizedes írói pályájának tapasztalatai és amelyeken már később sem változtatott volna. 3 Ez a több ízben bevallott távlati terv is magyarázat arra, hogy Gárdonyi miért fektetett fel sok megjelent művéről anyaggyűjtő borítékot és miért rakta félre ezekben az újabb, a véglegesnek szánt kiadásokhoz gyűjtött jegyzeteket. Ezek a jegyzetek meggyőződésünk szerint eredményesen segítik megismerni Gárdonyi Géza munkamódszerét, jellemző vonásait, véleményét sok gyakorlati kérdésről és általában egész világszemléletét. Gyűjteményünkben szinte minden Gárdonyi-munkáról található egy vagy több kézirat és számos korai kiadás. A cédulákon rögzített adatok és szövegrészek felhasználása, a jegyzetek szerint tervezett stílusbeli vagy szerkezeti módosítás végrehajtása ezek révén ellenőrizhető. A cédulák tartalma különösen érdekes a kevésbé ismert vagy valamilyen ok miatt félretett művek esetében, hiszen bennük a legilletékesebb, maga az író foglal állást, ad választ eddig megoldatlan vagy helytelenül értelmezett kérdésekre. A jegyzetek feldolgozása egyúttal jó előkészítésnek tekinthető a még kissé távolabbi jövőben esedékes, de az életmű helyes értékeléséhez és teljes megértéséhez elengedhetetlen kritikai kiadáshoz. A megjelent művek céduláit az alábbi összefoglaló táblázat szerint abc-rendbe sorolva tárgyaljuk. Sorsz.: A mű címe: Sorsz.: A mű símé. A bor 10. Hosszúhajú veszedelem Az a hatalmas harmadik 11. Isten rabjai Akik látták a halált 12. Karácsonyi álom Ceruzajegyzetek 13. Kiki a párjával Eger vár ostroma 14. Láthatatlan ember Egri csillagok 15. Mai csodák Földre néző szem 16. Te, Berkenye! Göre könyvek 4 17. Vallomás Gyermekkori emlékeim 18. Vargáék muszkája 19. Versek 1. A bor (74.84.1.a-c Itsz.) Ez a mű Gárdonyi Géza legsikeresebb színpadi alkotása. 1900. június 4-én kezdte írni, 1901. március 29-én játszották először, 1902. április 1-én ötvenedszer és 1910. december 25-én századszor. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Titkárától 1913. évi postabélyegzővel kapott borítékban talált cédulák azt bizonyítják, hogy Gárdonyi még hosszú időn át foglalkozott e színmű finomításának, tökéletesítésének, az ő szavát használva csiszolásának gondolatával. Tulajdonképpen soha sem adta ki teljesen kezéből ezt a darabot és erre a munkájára is vonatkozott az átírás terve. Az a) jelű cédula szövege: „Baracs Eszterrel — Minden simfelés után gondolkozva rázza a fejét, mielőtt szólna." A következetes magatartás külső jeleivel is ki akarja fejezni Baracs ragaszkodását feleségéhez. Az 1902 és 1905 között keletkezett b) jelű cédulán ez a szöveg olvasható: „Nem igaz az, hogy Baracs félre teszi a bort. Az asszony töredelme annyira kedvesen lepi meg, és annyira mélyen érinti a szívét, hogy abban a pillanatban csak az asszonyra gondolhat. Az, hogy ö bort nem fog inni többé, kitűnik már a második felvonásból is. De a színésznek játék kell, a publikumnak meg — akármi, csak nem pszichológia.'''' A színmű 1902-ben megjelent második kiadásának végét 312
