Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

A fenti jelentésre adott válaszában Eszterházy utasította Farkasékat, hogy „a vár bontásához a vár Eged felé eső részén minél előbb hozzá kell látni".

138 A vár alatt lakó bádogos mester, Poroleczky azt kérte Farkastól, hogy vizsgáltassa meg a vár falát az udvara felett, mert egy kis kamrát szeretne építeni, beásni magának tűz ellen. Ha gyengének találná a falat, amibe a kamrát vágni akarta, úgy akkor azt kő vagy tégla bolthajtás építésével meg is erősítené. Az engedélyért és a vár területének ilyetén való használatáért az évi megszabott taxát „örömmel meg fogja adni az ... Uraságnak". Az uraság megnézette Francz kőműves mesterrel és a mérnökkel (Sartori) a bádogos telkét abból a szempontból, hogy ha kivált akkor nem teszen-e valamely akadályt, amikor a várbeli falakat le akarom dönteni".

139 A vizsgálat megtörtént. A szakértők nem találták veszélyesnek, ha Poroleczy ott egy kis kamrácskát vág a vár falába magának; — ezért erre az engedélyt megkapta.

140 A Modori háza felett levő bástyafal és a darázskő sziklának a bontását megvizsgálták (1791. dec. 14-én). Előbb már a Modori telke szélén, a piac felé a köveket összerakatták, hogy azon a lehányt, illetve leeső köveket feltartsák és az épületeket ne érje kár. — A lerámolt föld és a kő azonban annyira megszaporodott, hogy a gát már nem tudta az újonnan termeltet fenntartani. Vagy abba kellett volna hagyni a munkát míg a köveket elhordhatják nagyjából, vagy a földet (a rámolást) kellett volna elhordatni. — A püspök ez utóbbit rendelte el, hogy tágasabb hely legyen és hogy szerencsétlenség ne történjék. A földet a mosóház és a káptalan zúgója között levő gödörbe, az apróbb köveket pedig a makiári kaputól a melegvíz felé vivő rossz útra hordatták, mivel az itt csúnya, sáros, mocsaras, „semlyékes". A béres és a bivalyos szekereknek más helyeken sok munkájuk volt. Egyébként is a város rögös, kemény utcáin a jószágog lába könnyen megsérülhetett. Ezért a földesúr engedélyével fogadott lovas szekereken hordatták el a földet és az apró köveket a fenti göröngyös, kátyús helyekre. A nagy építkezésre alkalmas köveket a szemináriumba vitték. A darázskövek maradtak a Modori telkén. Hogy pedig a fuvarozókkal ne legyen vita, Farkas elkérte a vármegyétől azokat a ládákat, amelyekkel a megye útjaira szokták a kavicsot és a homokot hordatni. Rendelkeztek, hogy aki fuvart vállal, „hordatni akar és fog, azt tegye fel kerekeire s tele töltse a ládát két garasért; ha pedig elrontja, megcsináltassa".

141 A bauschreiber, a püspöki prefektus és az exactor afelől tárgyalt, hogy milyen fizetendő árat szabjanak a vár falaiból nyert kövekért akkor, ha a vásárló maga töretteti. Nem tudtak megegyezni („.. .semmi végzésre nem mentünk"). A szokás szerint öt garas volt a taxája egy öl kőnek. De volt akinek 10-ért adták. így Farkas Pálnak, mert a töretendő kő az udvara mellett volt, és így a szállítás költségét úgyis megtakarította. Farkas Pál ezt az indokolást el is fogadta, s úgy állapodott meg Farkas Jánosékkal, hogy ő maga fogja töretni a követ. Közben azonban rájött, hogy ha a háza felett levő bástyát lebontatja, „a föld jobban leszolgál a házának". A bástyát ezért nemhogy elbontatná, inkább még ahol hiányzott kő a falban, azt is meg akarta igazíttatni, hogy tartósabb, állandóbb legyen. Csak azt a falat bontotta, amely a hóhér udvarától felfelé megy a várnak. A vár e részén korábban kibányászott, de el nem szállított köveket a püspök rendelkezésére nem a szemináriumba, (mint Farkas javasolta,) hanem a makiári templomhoz hordatták.

142 A vécseivölgyi téglaszín építéséhez is innen rendelt követ Eszterházy a vár mellől. Úgy rendelte, hogy amikor a szeminárium építéséhez téglát hoznak a szekerek, visszafelé vigyék a köveket, amiket az alapok építésén túl a tartó oszlopok építésére is felhasználhattak.

143 Hasonlóan a püspöki istálló építéséhez is a várbeli apróbb kövekből akart vitetni Farkas, amiket eleinte a melegvízhez kezdtek hordani. Az istállót vékony kőrakásból akarta építtetni, apró kövekből, karókkal, sövényfonásból. — Ezt a tervet a földesúr elutasította: „elég kő 288