Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Füköh Levente–Kardos László: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1978. évi őslénytani ásatásáról
Igen jellegzetes képet nyújt a minták ásványi összetétele (6. rajz). A nehézásványok alapján a felhalmozódás jellegzetes magmás lehordási területről történt, amit a hipersztén, amfiból, magnetit és biotit magas aránya jelez. Ugyanezt mutatják a könnyűásvány frakcióban a savanyú földpátok, a kevés horzsakő és vulkáni üveg is. Mindezek a vulkáni tufaszórásból származó üledékek barlangba behordásáról tanúskodnak. A 12. mintától a fiatalabb üledékek felé haladva megfigyelhető, hogy a magmás eredetű ásványok aránya csökken, míg a helyben keletkezett limonit mennyisége növekszik. Ez arra utal, hogy a felszínen a magmás eredetű anyag mennyisége fogy, egyre kevesebb jut be a barlangi üledékbe. Ha a magmás üledéket a miocén tufákkal azonosítjuk, melyek a barlang tágabb környezetében megtalálhatók, akkor jelentős földtörténeti eredményt jelez a Horváti-lik rétegsorában kimutatott piroklasztikus üledék. Jelenleg ugyanis az Upponyi-szoros sziklái között tufa nincs, de a barlangi üledék szerint egészen a pleisztocén végéig megvolt, s csak a közelmúltban erodálódott el. A mikromineralógiai vizsgálat az üledék felhalmozódás folyamatosságának és időkénti megszakítottságának (eróziós szakaszok) jelzésére is alkalmas. A 12-től a 7. mintáig folyamatos üledékképződést mutat, ami a magmás eredetű ásványok arányának fokozatos csökkenésével, valamint a helyben képződött, vagy közvetlen mészköves környezetből származó ásványok (limonit, karbonátok) növekedésével jár. A 6. mintában e folyamatosság megszakad, a magmás ásványok száma ismét megnő. Az 5 — 1. mintákban szabályszerű tendenciák nem ismerhetők fel, mindössze néhány hirtelen változás, amelyek közül legjelentősebb az 1. mintában következik be. Igen erősen megugrik a nehézásványok mennyisége a könnyűásványok rovására (az eddigi közel egyenletes arányhoz képest), a könnyűásványok közül pedig a kvarc 97%-os csúcsot ad. A mikromineralógiai vizsgálat alapján tehát folyamatos üledékképződés tételezhető fel a 12. mintától a 7-ig. A 7. és a 6. minta között az addigi üledékképződési folyamatosság megszakad. A 6—1. minták között valószínűleg több eróziós és akkumulációs szakasz váltotta egymást, amelyek egyértelmű elkülönítésére pusztán a mikromineralógiai vizsgálat nem ad elengendő alapot. Csak az 1. minta jelentős eltérése állapítható meg nagy bizonyossággal. A derivatográfiás és különösen a röntgen vizsgálatok (7. rajz) alátámasztották a mikromineralógiai eredményekből levont következetéseket. A magmás eredetű ásványok aránya az idős üledékek felől a fiatalabbak felé haladva csökkenő tendenciát mutat, miközben a kalcit, dolomit és goethit mennyisége növekszik. A 6. mintában ismét éles eltérést kapunk az alatt levő minták összetételével szemben, különösen az agyagásványok és a kvarc mennyiségének növekedésével. Az 5. mintában a kalcit mennyisége növekszik az előzőek rovására, majd a 4—3—2. minták közel azonos összetételt mutatnak. Ismét igen jelentősen eltér a többitől az 1. minta, mert a kalcit és a goethit mennyiségének növekedésével erősen lecsökken a földpátok és az egyéb magmás ásványok száma. Itt látszólagos ellentmondás van a mikromineralógiai és a röntgen vizsgálatok eredménye között, miszerint az l-es mintában a mikromineralógia szerint a kvarc növekszik, s a röntgen szerint pedig csökken a kalcit javára. Ez azért van, mert a mikromineralógiai vizsgálat során csak a 0,1—0,2 mm átmérőjű frakció kerül elemzésre, míg a röntgen vizsgálatnál a teljes minta porításából nyerik az alapanyagot. így %-cs megoszlásban a röntgenvizsgálatnál természetesen a karbonátos kalcit mennyisége lesz magasabb, mint a kvarcé. A minták kémiai elemzésének áttekintését a 8. rajz mutatja. A részletes kémiai elemzés eredménye az ásványtani vizsgálatokat pontosítja: a Si0 2 valamint CaO+MgO+C0 2 arányban egyértelműen tükröződik, hogy az idősebb korú mintákban több a magmás anyag, mint a fiatalabbakban. A P 2 0 5-nek a 7—12. mintákban való dúsulása e minták csontban való gazdagságát jelzi. A fő kémiai alkotók alapján — összevetve az ásványtani vizsgálatok eredményeivel — már jól elkülöníthetők az üledéksor folyamatos (összetartozó) és elkülönülő (megszakítással folytatódó) tagjai. Ezek alapján összesítve megállapítható, hogy a 12. mintától a 7-ig az 23
