Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

is megkülönböztette másoktól. A telek két részből állt, de ugyanazt a számot viselte. A déli rész a patak mellett húzódott és rajta két kisebb épület állt. Az északi rész a szűk utca túlsó oldalán feküdt egy hosszú és egy rövidebb épülettel. Az épületek rendeltetésére az 1845 — 1846. évi adóösszeirás adataiból lehet következtetni. Kis Mihály három felnőtt fiával és egy férfi testvérével élt együtt, tehát egy 20—25 tagú nagycsaládban, melynek befogadására egy házat írtak össze, ami kétségtelenül azonos az udvar hosszú épületével. A háromnegyed jobbágy telekhez tartozó 35,27 hold szántó termése és az állatállomány — 6 szarvasmarha, 3 ló, 6 sertés, 24 juh — számára a három kisebb gazdasági épület kevésnek látszik, ezért lehetséges, hogy az istálló az épülettel egy fedél alatt volt. A kisebb építmények között terménytároló, vagy lakó kamrákat gyaníthatunk. Összefoglalva a Kis nemzetségről elmondottakat, kitűnik, hogy 1844-ben zömmel az I—b. tömbben laktak, de ugyanakkor a Károlyi uradalom beltelek-határát képező észak-déli utca mindkét oldalát is ők szállták meg. Rajtuk kívül csak egy jobbágy van még itt (Salamon György, 187. sz. a Gomba uraságé), a falu szélén pedig zsellérek. A nemzetséget valamilyen birtokjogi akció szakította ketté. A Fónad nemzetség A Kis had után egyike azoknak, amelyek a legfontosabb szerepet játszották Mátraderecske jelenkori társadalmának kifejlesztésében. 1550-ben tűnnek fel először, a törökök három ,,Fónagy"-ot írtak össze. A név 1554-ben Folnagy, 1583-ban Fónagy, 1687-ben Fonát, 1696-ban Fonod, 1771-ben Fonad, 1844-ben Fonad formában jelenik meg.

18 A régi magyar nyelvben a név, a falu-nagy formából származtatva, a falu bíráját, esetleg az uradalom megbízottját is jelentette. Talán nem véletlen, hogy Mátraderecskén a közösségi vezetőt jelentő Fónagy mellett az átlagost, a kisembert jelentő Kis családnév együtt szerepel, mert ez utalás a falusi közösségek XV—XVI. századbeli megosztottságára. A Fónad nemzetséget a Debrői uradalom törzsökös jobbágyainak tekinthetjük. 1687-ben, az első alkalommal, hogy az úrbéri szervezés rendjéről kapunk információt, a nemzetség András nevű tagja (47 éves) a Rákóczi uradalom jobbágyaként tesz vallomást. Az 1771-ben ismert mind a négy család a Debrői uradalomnak szolgál, majd 1844-ben a hat jobbágy, és két zsellér, de három zsellér időközben a köznemesekhez szegődött. A nemzetség törzsét alkotó jobbágy családok a falu szívében, az I—b. tömb belsejében laknak és az ő négy udvaruk képezi a Károlyi uradalom békéikéinek keleti határát. Kirajzásnak, vagy másodlagos szálláshelynek látszik a pataktól északra levő két jobbágy udvar a hozzájuk tartozó kertekkel együtt, még újabb kapcsolatnak a Liszkay és Kecskeméty család szolgálatában álló Fónad zselléreké. A falumag belsejében élő négy Fónad család telkei a Fő utcától a Kertalja útig húzódnak, tulajdonosaik a falu vezető rétegéhez tartoznak. A 67. számú ház gazdája, Fónad Márton például adómentes, minthogy tisztséget visel, ő a „Főbíró". Egyébként féltelkes jobbágy, akinek a falu szélén még egy nagyobb kertje is van (175. sz.). ör. Fónad Imre háromnegyed telken gazdálkodik (66. számú ház), amihez a déli kertsoron egy kisebb, beépítetlen kert tartozik (31. szám). A dikális összeírás szerint két férfi testvérével gazdálkodik, de állatállományuk kicsi (6 szarvasmarha, 3 ló, 3 sertés, 22 juh), a telken is csak három épület látszik : egy lakóház, egy istálló és egy keresztben álló csűr. A 68. számú házban Fónad Pál féltelkes jobbágy lakik. Minthogy beékelődött a 67. és a 69. számú telkek közé, megközelíteni csak a szomszédok udvarán át lehetett. A családfő mellett egy fiú és egy lány dolgozik, állatállományuk is szerényebb (3 marha, 3 ló, 2 sertés, 17 juh). A telken egy ház és két gazdasági épület sorakozik egymás mögé építve. A 69. házszám alatt lakó Fónad Tamás vagy nagyon öreg, vagy nagyon fiatal lehetett, mert csak egy szolga áll rendelkezésére, a fél telekhez mérten 228