Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján
jobbágy család nevét viseli, bár néhány korábban ismeretlen név is felbukkan (Juhász, Szenténi, Tóth, Nagy, Hamu). A középkori Derecske földrajzi helyzetéről és sajátságos, szétszórtnak nevezhető települési rendjéről fentebb elmondottakon kívül a XVIII. század elejéig semmit sem tudunk. Akkor a Rákóczi birtokokat elnyerő két német földesúr megszüntette a korábbi birtokközösséget, a maga részére két-két egész jobbágy telket alakított ki, ami bizonyára magával vonta a belterület valamiféle rendezését is. Feltételezhető, hogy a határban szétszórtan megtelepedett hadak ekkor költöztek össze a jelenlegi faluhelyre, az esetleg már ott lakó családok mellé és kialakították a zárt falutípust. A település szerkezetének, formájának további megváltoztatására bizonyos lehetőséget kínált még 1740-ben a debrői uradalmi résznek Grassalkovich tulajdonba kerülése, majd 1747-ben a település újabb egy negyedének megvétele és az uradalomhoz csatolása. Ezeket a viszonyokat rögzítette az 1771. évi urbárium, amely 27,5 jobbágy telekre osztotta a falu határát és ennek megfelelően 27,5 hold kiterjedésben a belterület összességét is. Ebből nemcsak a jobbágyok, hanem a zsellérek is részesedtek. Az úrbérrendezés elhatárolta ugyan a jobbágytelkeket a majorsági földektől és pontosan meghatározta az egyes földesurak birtokainak nagyságát, de a telki állomány növelésére ekkor nem nyílt lehetőség. A természetes szaporodás és a bevándorlás következtében azonban a zsellérek száma állandóan növekedett és ez okozhatta azt a részleges tagosítát, amit 1810 körül Grassalkovich jobbágyai a többitől függetlenül folytattak le. Az 1771-ben számukra megállapított 19 házhelyből 25,5 házhelyet alakítottak ki úgy, hogy a telkek nagyságát egy negyed résszel csökkentették és az így nyert területből képezték ki az új hat és fél jobbágy telket. A határ e részének átrendezése feltétlenül magával hozta a belterület rendezését is, erre azonban nincs adatunk. II. Mátraderecske települési rendjének első ábrázolása az I. katonai felvételen (Josephinische Aufnahme) ismeretes, de a birtokunkban levő másolat csak korlátozott pontosságú adatokat közöl. A térképen a kelet-nyugati utak és a patak mentén sűrűsödő házcsoportokat lehet látni, keleten a templommal és a temetővel. A határ és a belterület első részletes felmérésére 1844-ben került sor, amit Gróf Károlyi György kezdeményezésére a megye végeztetett el. Ez a térkép nagy pontossággal és részletességgel ábrázolja a település formáját, morfológiai képét; ugyanakkor a társadalmi használatra, a családok elhelyezkedésére egyéb forrásokkal is rendelkezünk. Ezek a kedvező körülmények teszik lehetővé számunkra, hogy a derecskéi településmód és társadalom összefüggését ebben a korban részletesebben megismerjük és rekonstruáljuk. Forrásaink az említett belterület térkép mellett — Udvardy János mérnök munkája — a helység birtokkönyve és az 1845—46. évi községi adóösszeírás. 10 E történeti forrásokon kívül felhasználjuk a helyszíni kutatások, terepbejárások során szerzett ismereteinket, amelyek főleg a XX. század viszonyaira vonatkoznak, de némileg a múltra is érvényesíthetők. Az 1844. évi térképen ábrázolt Derecske szerkezetileg utcás, pontosabban keresztutcás település és ez a forma fő vonalaiban napjainkig változatlan. A mai Mátraderecske belterülete jóval nagyobb, szinte minden irányban bővült, terebélyesedett. Amikor az 1844-es falut a térkép alapján leírjuk, a XX. század falurész neveit kell használnunk nemcsak azért, mert a múlt századi források ilyeneket nem tartalmaznak, hanem azért is, mert a hagyományos nevek használatát olyan régóta feltételezhetjük, hogy a százötven éves gyakorlat bizonyosnak látszik. A település fő tengelye a Recsk és Mátraballa között kelet-nyugati irányban húzódó országút utcásodott szakasza, amit régebben Nagy utcának, Fő utcának, újabban Kossuth utcának neveznek. Ezt a tengelyt észak-déli irányban metszi a délről Воdony felől bevezető ré221
