Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása I.

A fenti időpont határának kitágítására ad lehetőséget a 239. női sír leletanyaga. A márványnak az egri székesegyház díszítésére való felhasználásának idejét még nem ismerjük pontosan. Eddigi megfigyeléseink alapján ez az időpont a XI—XII. század fordulója, a XII. század eleje lehetett. A vár — elsősorban a székesegyház — több pontján azt a megfigyelést tettük, hogy a XII—XIII. század fordulója táján egy nagyobb építkezés, vagy a tatárjárás pusztításai nyomán szüntették meg, vagy pusztulhatott el a székesegyház fehérmárványból készült részlete (oltár, szentélyrekesztő, padló, stb.).

27 így a sírba is csak a jelzett időpont után kerülhetett a márvány töredék. Bár a csatnak pontos párhuzamát ez ideig még nem ismerjük, formája és a dolgozatban említett temetők anyagában mutatkozó hiánya a XIII. század közepe felé irányítja figyelmünket (12. kép). A réteg második sorába csak a 207., 235., a 236. (nő), és a medence táján fekvő fél-, egyéves csecsemő (236/A) sírja tartozott. A csecsemő sírja egy pénzleletet is tartalmazott. A réz dénár fél darab volt, III. István idejéből. Nyilvánvaló, hogy a félpénzt a szeretett gyermek mellé tették „útravalóul" (12. kép).

28 A harmadik sorba a 211., 238., 237. és a 241. sír tartozott. A 2 férfi és 2 nő sírjából a 238. számúban háncskoporsó maradványait, a 241. számunkban koporsószegeket, egy darab Árpád-kori edénytöredéket, egy kagyló-, egy kis rézlemez-, egy kis „csiszolt" csontos egy kisméretű habarcstöredéket találtunk egy kisméretű, pattintott kővel együtt (12. kép). A negyedik sorba a 210., 208. és 209. sír tartozott. Az utóbbiban koporsószeg és koporsómaradványok voltak. A réteg 14 sírjában 4 férfi, 5 nő és 4 gyermek korát és nemét határozhatták meg. A temető e részének 41 értékelt sírjában — megközelítő pontossággal — 16 nő, 12 férfi, 2 felnőtt és 8 gyermek korát és nemét sikerült meghatározni. A temető sírjainak további elemzéséig ezek az adatok némi betekintést nyújtanak a vári település lakosainak kor és nemek szerinti megoszlására a XI—XIII. században. Az „A" szelvény sírjainak ismertetése és értékelése után még a Ny-i szélen feltárt — részben — nagy gödör („ossárium") leleteiről emlékezünk meg a korhatározás miatt. A 203-as sír leletei (kígyófejes- és sima, nyitott végű karperec, S-végű hajkarikák, fonott gyűrű) a temető ez ideig legkorábbi sírjainak korát, a XI. század elejét jelzik. A további S-végű hajkarikák és a három pénz a Kálmántól (1099—1116) III. Istvánig (1162—1172) terjedő időszak temetkezéseit, a temető folyamatos használatát mutatják. A 221. sír ezüst gyűrűjének fején lévő díszítés (kereszt) talán III. Béla (1172—1196) ezüst dénárja volt korábban.

29 A 221. sír félhold alakú, egy helyen átfúrt ezüst lemezecskéje esetleg egy kör alakú kis csat része lehetett. Ez és a 239. sír nagyobb, díszes csatja már a XIII. század felé mutat. Az ossáriumgödörben talált kulcs, de különösen a vékony elektron karperecpár viszont már egyértelműen utal arra, hogy a temetőt a tatárjárásig használták. Ezek a leletek, amelyeknek csaknem azonos hasonmását Karcag határában találták és 1881-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták más leletekkel együtt, (karperecpár aranyból) a XIII. század első felének jellegzetes ékszerei.

30 Ebben az időben temethették el, talán éppen a tatárjárást megelőző, vagy azt követő években. A temető további részeinek feldolgozása bizonyára jelentős mértékben bővíti majd az egri várban feltárt Árpád-kori temetőre és azon keresztül a hegy DK-i lejtőjén települt falu lakóinak életére, szokásaira vonatkozó ismereteinket. A sok időt igénylő munka befejezéséig azonban a most ismertetett anyagon keresztül némi bepillantást tehetünk egy olyan falu lakóinak életére, amelyről egy évtizeddel ezelőtt még tudomásunk sem volt. Reméljük, az elkövetkező években sor kerül ennek az Árpád-kori falunak és temetőjének teljesebb megismerésére. 164