Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

hogy a bizánci egyházi hatások Bihar— Szabolcs vidékén az itt feltételezett kabar etnikum révén, már a honfoglaláskor magunkkal hozott szellemi örökségként milyen mértékben képzelhetők el? Másrészt az is tisztázandó feladat, hogy a XI. században, a nyugati egyház szervezése idején a keleti kereszténység hogyan, milyen fokon vállalhatott részt itt a magyarság lelki gondozásában. Végül nem tudjuk, hogy a késői (XII. századi) bizánci jellegek (építészeti formák, patrocinium stb.) mennyiben köszönhetők a johanniták és premontreiek tevékenységének ? (Lásd 207. jegyzetünket) Az egymáshoz közeli Pétervására, Bátor, Egerbocs, Bükkszentmárton, Balaton, Dédes patrociniuma Szt. Márton volt. Fedémesé Szt. Jakab, Szentdomonkos és Szenterzsébet falvak nevei önmagukért beszélnek. Az egyházi központok közvetlen szomszédságában épült templomok között is találkozunk a nyugati egyházra jellemző titulusokkal. S most nézzük az egri egyháztartomány Árpád-kori központjait. A patai főesperesi templom védőszentje Szt. Péter volt. Pata falu templomának titulusa Boldogasszony. A két korai szomszédos templomos hely Pásztó és Réde, Szt. Lőrinc ill. Szt. Márton patrociniumokkal. Az abasári nemzetségi monostor védőszentje Boldogasszony, az egykorú sári plébánia templom titulusa Szt. Péter volt. Egernek a püspöki székesegyház után rangban második temploma a várdomb keleti lejtőjén, a későbbi külső várban álló Szt. Péter templom. Poroszlón a bencés monostor egyházának a védőszentje Szt. Péter; sejthetőleg a királyi udvarházhoz tartozó kápolnát a titulusával együtt örökölték a szerzetesek. Poroszló ÉNY-i szomszédjának, Farmosnak a patrocíniuma Szt. Adalbert; e tájon ismeretlen titulus Poroszló István-kori egyházával összefüggésben kap értelmet. Heves megyén kívül hasonló kép bontakozik ki. A borsodi főesperesi templom titulusa Szt. Lőrinc; a kácsi és a tapolcai nemzetiségi monostoroké Szt. Péter. A szabolcsi főesperesi templomé Boldogasszony; Borsóvá megye eredeti központjában, Kisvárdán az első templom védőszentje is Szt. Péter volt. A Gutkeled nemzetség XI. századi monostor-templomát Sárvárott is Szt. Péter kegyeibe ajánlották; a Bihar várához épült első templomot is Szt. Péter oltalma alá helyezték. A korai patrocinium anyagot tekintve a Mátra és a Tisza között a felsoroltakon kívül mindössze két falu templomának a védőszentje nyugati jellegű, bár az egyházi központoktól távolabb épültek, s keletkezésükre nincs kézenfekvő magyarázatunk. Tárnáméra egyházának titulusa Szt. Márton volt; a Heves mezővárostól ÉNY-ra fekvő község egykor szomszédos templomos helynek számíthatott. Mármost Hevesben középkori Szt. Márton kultuszra van adatunk; az 1465-ben újra öntött öregharangot Szt. Márton nevére szentelték fel. Poroszlótól Hevesen keresztül Patára Györkön át vezetett egy út, ami talán Györk Szt. Péter patrocíniumát is megokolja. Nem illik bele a fenti képbe, hogy a névadó várhoz tartozó főesperesi templom Hevesen Ker. Szt. János nevét viselte, és Egerben a püspöki székesegyház védőszentje Szt. János evangélista; mindkét szent a keleti egyházban különösen tisztelt. Ker. Szt. János titulusra a hazai patrocinium kutatás pedig úgy tekint, mint bizánci jellegzetességre ebben a korszakban (Dávid K., Zalai Gyűjt. 6., 162— 163.). Ha arra gondolunk, hogy magában Egerben Szt. Demeter, Szt. Kozma és Szt. Dámján, Szt. Miklós patrocíniumok mutathatók ki, s Heves környékén a kevés ismert középkori titulus eredetében mind bizánci jellegű (Pély: Szt. Demeter, Jászszentandrás: Szt. András, Tarnaszentmiklós: Szt. Miklós, Besenyőtelek: Ker. Szt. János, Füzesabony: Ker. Szt. János, Mezőtárkány: Szt. Miklós, Mezőszemere: Szt. Miklós. Kivétel: Erdőtelek Szt. István patrocíniuma) — akkor önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy a hevesi főesperesi templom védőszentjének a meghatározásánál a már meglevő régi keresztény közösségek bizánci egyházi hagyományára nem voltak-e tekintettel? Továbbá, hogy az egri székesegyház titulusát első királyunk bölcsességének köszönhetjük-e? Itt arra gondolunk, hogy a XI. sz. elején a bizánci egyházban különösen tisztelt szentek közül a nyugati egyházban (azaz számunkra elsősorban Rómában és a bajor udvarban) a Boldogságos Szűz Márián kívül csak Szt. János apostol, Szt. Mihály és Szt. György kultusza, jelentős tisztelete mutatható ki. Hazánkban ott, ahol a bizánci egyház substrátuma erős volt, célszerűnek látszott az új püspöki egyházakat e szentek védelme alá helyezni. Feltételezésünk szerint ezért lett a Zala—Veszprém—Fejér—Pilis megyéket magába foglaló veszprémi püspöki tartomány védőszentje Szt. Mihály, a csanádi püspökségé Szt. György, az erdélyi (gyulafehérvári) székesegyházé Szt. Mihály és az egrié Szt. János evangélista. — Forrásaink: Monumenta Vaticana Ser.l.Tom. I., Bp. 1887, 251-252., 341-42. Csonki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I., Bp. 1890. — Györffy Gy., Az Árpád120