Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
Nyilvánvaló tehát, hogy a káli temetőben megfigyelhető, a kereszténység jegyét tükröző kéztartások a X. sz. közepén meginduló bizánci térítéssel nem hozhatók összefüggésbe. Hierotheos és utódainak missziós tevékenysége a káli népre nem gyakorolt hatást, legalábbis a X. sz. második felének temetkezéseit nézve ennek nyomát nem találtuk. Amikor Kál első honfoglaláskori temetőjét a X. sz. nyolcvanas éveiben elhagyták, a lakosságról azt el nem lehet mondani, hogy csak részben is keresztény lett volna. A fentiek szerint kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a honfoglalás kori nemzedéknek a rituális kéztartásban eltemetettek csoportja a keleti kereszténységet Levédiából (illetve Etelközből) magával hozta. Annak ellenére, hogy a mellékletesség statisztikája külön a temető déli részére vonatkoztatva sem erősíti meg az egyházi befolyás hipotézisét. A szóbanforgó déli részt a temetőárok nyugati kapujának tengelyétől számíthatjuk, a 76—3—8. síroktól délre terült el. A déli részen 7 melléklet nélküli férfi és 7 mellékletes, 10 melléklet nélküli nő és 6 mellékletes, 6 melléklet nélküli gyermek és 2 mellékletes sír fordult elő (2 melléklet nélküli felnőtt sír vázának neme nem volt meghatározható). — Az északi részen 2 melléklet nélküli férfi és 7 mellékletes, 4 melléklet nélküli nő és 4 mellékletes, 4 melléklet nélküli gyermek és 7 mellékletes fordult elő (egy felnőtt sír neme nem volt meghatározható). Ezek a mellékletességi adatok csupán az északi részen eltemetettek módosabb helyzetét tükrözhetik, de nem a déli rész kereszténységét ; a déli részen sejthető keleti egyházi rítushatásokat tehát más oldalról alátámasztani, értelmezni nem tudjuk. Lehetséges, hogy a levédiai egyházi kapcsolatok és a Kárpát-Medencében történt missziós tevékenység jellege közötti különbség mutatkozik meg itt, de ezek sajnos egyelőre puszta feltételezések. Ugyanígy nem lehet azt állítani — a káli temető alapján — hogy levédiában esetleg a felnőtt keresztség volt csak szokásban, mivel a rituális kéztartásban feltárt sírok aránya a felnőttek javára 12 az l-hez. Sajátos szinkretisztikus beállítottság feltételezése is a honfoglalók egy részénél — egyelőre inkább csak sejtés. Itt nem a keresztény és pogány emberek egy kis közösségben való együttélésére célzunk, hanem elsősorban az ugyanazon személy pogány szokásainak, gondolatvilágának és keresztény hitének összeegyeztetésére. A bezdédi tarsolylemezes lovassír előkerülése óta ez mindenesetre nem pusztán képzelgés. A szóbanforgó bezdédi temető 8. sírjának pogány rítusához 224 nem férhet kétség. De az előkelő férfi tarsolyának a fedelét olyan aranyozott vörösréz lemez 225 díszítette, amely eredetében iráni motívum-kincs felhasználásával 226 keresztény szellemiséget tükröz. A tarsolylemez középpontjában látható görög kereszt nem tamga 227 , hiszen a tarsolylemezre poncolt, alulról egy tőből ágas-bogasan kialakított életfával egy munkamenetben készült, s azzal összedolgozott 228 , mintegy kinő belőle. Az életfa és a kereszt tartalmi hasonulása dogmatikailag is igazolható. 229 Az antitetikus állatpárral megjelenített életfa nemcsak tematikájában, hanem ábrázolási módjában is az iráni jelleget tükrözi, néhány középkori magyar művészeti alkotásban. 230 Merőben íróasztal-elképzelés az olyan ellenvetés, hogy a tarsolylemez tulajdonosa nem tudhatta, hogy mit visel. 131 Északkelet-Észak-Magyarországon a X. sz. második felének kereszténységéről valós képet felvázolni jelenleg nehezebb feladat, mint bármikor volt. A magunkkal hozott kereszténység, a X. sz. közepén meginduló bizánci misszió, és a Géza-kori államszervezéssel együttjáró nyugati térítés ma még szinte ismeretlen együtthatóit csak akkor láthatjuk világosabban, ha számos egészében feltárt, embertanilag is feldolgozott olyan X—XI. századi temetőt ismerünk, amelyben több generáicó rí tus változás a tanulmányozható illetve a két nagy korszak, a X. és a XI. század két összetartozó temetőben dokumentálható. Sajnos Heves megyében ilyen emlékanyagnak egyelőre még híjával vagyunk. Már az is ritkaság, ha olyan nagyrészt megmentett XI. századi temető adataival dolgozhatunk, amelynek a kezdetei a X. századig visszanyúlnak. A Sarud határában feltárt temetőnek éppen ez a sajátos időrendi kerete adja meg valójában a jelentőségét. Vizsgáljuk meg tehát, az eddig követett módszereinkkel, a kereszténység lemérhető hatása szempontjából is a jellegét. 7* 99
