Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
szórtságban mutatkozik. S ez a tény nem indokolhatja, hogy a pogány hitvilág erejében kétségeink merüljenek fel. Ebből a szempontból a déli és északi temetőrészek között sincsenek signifikáns különbségek. Miért volt szükséges mindezt hangsúlyoznunk? Azért, mivel a kereszténység jegyében elrendezett karok helyzetét 13 temetkezésnél figyelhettük meg, a síroknak 19,18%-ban. (A 7., 10., 11., 12., 16., 18., 21., 39., 59., 72., 73., 74., 75. sírokban.) A vállhoz emelt kéztartás egy esetben fordult elő; a 74. sír férfi temetkezésénél a jobb alkart hajlították fel, míg a bal a mellközépre feküdt ; melléklete vascsat és tűzcsiholó volt. (23. kép) A szívre tett egyik (jobb) kezet a 18. női és a 7. férfi temetkezésnél, a mellen Összefont karokat a 21. és a 72. női temetkezéseknél figyelhettük meg. A 18. melléklet nélküli volt; a 7.-ben vaskés, a 21.-ben gyűrű és kés, a 72.-ben átfúrt tavi kagyló került napvilágra. (24. kép) — A többi rituális karhelyzet kevéssé szembetűnő változat: az egyik kar derékszögben való behajlítását 8 esetben konstatálhattuk. A rituális kéztartásban eltemetettek (13) többsége (8) melléklet nélküli volt. A nemek szerinti megoszlást tekintve tülnyomólag női temetkezésekről beszélhetünk (8), négy férfi és egy gyermek (fiú) sorolható ide. A 11., 18., és a 75. sírokban feltárt koponyák trepanáltak. A kereszténység jegyét tükröző kéztartásban eltemetettek meglepetésünkre a kémiai elemzés szerinti legkésőbbi sírok között nem fordultak elő, azaz a temető ÉK-i részén. Sőt az egész északi-északnyugati részben is csak egyetlen sírban (59.). A többi mind a temető déli-délkeleti féltekén került napvilágra. Sőt, a kémiailag legkorábbinak jelölt sírok jebntős részénél. Ha magunkévá tesszük K. Éry Kinga koncepcióját, hogy a káli temetőben a legkorábban temetkező (déli részen feltárt) népcsoport a X. sz. második felében áttelepült, akkor e rítus első jelentkezését Kaiban a honfoglalás éveire tehetjük, eltűnését pedig az első nemzedék e népcsoportjának az elköltözésével indokolhatjuk. 24. ábra. Kál-legelő 72. sír rajza (a szerző munkája) 98