Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

Nagymorávia fekvésének új koncepciójával Metód szirmiumi püspöki kinevezése világosabb értelmezést kapna, Hierotheosz X. sz. közepi missziós területének lokalizálásához is szemleletes támpontot nyernénk, legalábbis ami a kiinduló bázist illeti. Feltűnő, hogy a Zombor gyula hatalmi területén ill. Ajtony országában a keleti kereszténység emlékei, az ide vonatkozólag fennmaradt történeti adatok csak az ÉNy-i szűkebb körzetben jelentkeznek: a Bánát északi részén, Csanád, Csongrád, Békés és Arad megyék területén. Temes, Krassó, Szörény vidéke (vagy még keletebbre) Mesterházy Károly patrocinium térképén is üres területek, ahol részben török népelemek, kabarok (köztük talán mohamedánok), a fekete magyarok lakhelye sejthető. A keleti patrociniumok a Tisza vonalán Szegedtől Titelig, és Szegedtől az Arad megyei Szent György-ig a Maros mentén koncentrálódnak.

194 A mellkeresztek lelőhelyei: (Algyő

195

, Mindszent, Szentes Szt. Ilona

196

, Szentes — Szt. László,

197 Szegvár,

198 Nagytőke,

199 Hódmezővásárhely,

200 Vésztő,

201 Békéscsaba,

203 Gyula,

204 Földvárpuszta (Arad megye, Románia)

205

, a nagyszentmiklósi kincs lelőhelye, a kiszombori templom,

207 az Orosháza-gellértegyházi templom,

208 az oroszlámosi és a marosvári görög monostorokra vonatkozó történeti adatok

209 térképre vetítése után derül ki, hogy területileg szinte egymást fedik, jól körülhatárolható vidéket jelölnek. Bihar és Szabolcs,

210 Heves megyék felé innen délről terjedhetett tovább a keleti kereszténység. Tehát az a valószínű, hogy Heves megye tiszántúli (Kemej) részén a hatása korábban jelentkezett, mint északabbra, s a legkevésbé a Mátra és a Bükk túlsó oldalán, a Zagyva és a Tárna felső szakaszának völgyeiből nehezen megközelíthető területeken várhatók a bizánci térítés nyomai. Ilyen előfeltevés jogosságát igazolja a középkori Heves s Borsod megyék patrocinium anyagának jellege is. Az ÉK-i Mátrában és az ÉNY-i Bükk jól körülrajzolható területén (messze a Sajó, Zagyva és a Tárna völgyeitől) létesült egyházak védőszentjei között nem találkozunk a keleti kereszténység körében népszerű, egyetlen szentnek a nevével sem,

211 viszont Kemejben és a Tisza túlsó oldalán a hegyekig csak kivételesen fordult elő a középkori anyagban a nyugati egyházban kizárólagos vagy főképpen kedvelt, tisztelt védőszent. Itt szükséges rámutatnunk arra, hogy a nyugati egyházszervezési központok, királyi udvarházak és nemzetségi monostorok templomai patrocíniumát kiemelten szabad csak elemeznünk, ezek természetszerűleg Róma szentjeinek neveit viselték (eltekintve Magyarország patrónájától, a Boldogságos Szűz Máriától), tehát elsősorban Szt. Péter, Szt. Lőrinc neveivel kellett találkoznunk.

212 Mindig a teljes patrocinium anyag bemutatását várjuk attól, aki a keleti kereszténység intenzitása után tájékozódik egy-egy területen ; bizonyos szentek neveinek a kiragadása torzításokhoz vezet. A Mátra és a Bükk vidéke bizánci kereszténységének délről várt impulzusának a kérdése vitákra serkent. Hiszen a Cserhát-Mátra-Bükk vidéke sok mai külföldi kutató szemléletében a nagymorva birodalom szerves részét képezi ; s magasabb, keresztény kultúrát ez a terület csak ÉNY-felől, a Birodalom központi területeitől kaphatott. Ezek a birodalmi térképek Feldebrőt következetesen feltüntetik, mint IX. századi egyházszervezeti központot.

213 Tovább bonyolítja e vidék korai kereszténységéről alkotandó képet, hogy az Aba nemzetség kabar eredetét a történeti kutatás lehetségesnek tartja;

214 márpedig a Kazáriából a magyarsághoz csatlakozott népcsoportok egy része keresztény környezetben élt. Feldebrő és Tarnaszentmáriaés az örmény, grúz templomok között felismerhető építészeti párhuzamok

215

" gyökere azonban nem feltétlenül a honfoglaláskor magunkkal hozott kereszténységünk. Másrészt tévedések forrását képezheti, ha a honfoglaló magyarság bizonyos csoportjainak a keleti kereszténységhez fűződő kapcsolatait fenntartások nélkül csak a kabarok körébe utaljuk.

216 Honfoglaláskori kereszténységünkhöz új, kézzelfogható adatokat a honfoglaló magyarság temetkezései szolgáltathatnak. Az alábbiakban két Heves megyei feltárásunk embertanilag is feldolgozott anyagának a segítségével úgy a nagymorvakori misszió, mint a X. sz. eleji kereszténység problémájához hozzászólunk. 95