Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

További, befejező lépést jelentett az 1572. évi magyar országgyűlés határozata, amely az unitárius vallás híveit máglyahalállal sújtotta.

85 Révész Imre szerint erős képzelet kell ahhoz, hogy az unitáriusok mártíromságáról beszélhessünk (ahogy ezt Kanyaró Ferenc tette.)

86 De hiszen Servetus és Gentilis, a kortárs unitáriusok mind vértanúk voltak és a neveik után említett Gratianus Máté és Mezőgyáni Ambrus (meg a többi mostan) „undok halálát" maga Méliusz is tanúsította. A kifejezés nem érthető másként e felsorolásban. Másrészt hogyan lehetséges az, hogy a királyi Magyarországon az 1570 — 72. évek koncentrikus, felsőbb parancsra történt unitárius hajszája után a kérdés oly gyorsan megoldódott, ha erőszakmentes formákat tételezünk fel. Gratianus Máté és Mezőgyáni Ambrus legkésőbb 1570 elején haltak meg, amikor Egri Lukács még a szádvári börtönben várta sorsa jobbra fordulását. Egri Lukács prédikátortársai, müvének folytatói Eger vidékén bizonyossággal nem ismeretesek. Valószínű, hogy a Schwendi generális által 1567. jan. 30-án Kassáról kiutasított Csanádi Imre Egerben legfeljebb Egrivel együtt tevékenykedett (1565 — 66-ban), hiszen Kassáról egyenesen Erdélybe menekült és Kalotaszentkirály lelkészévé választották.

87 Mezőgyáni Ambrus és Gratianus Máté kapcsolata Egerrel csak a méliuszi szövegből okoskodható ki, bár nem alaptalanul, s kiváló egyháztörténészek, irodalomtörténészek ismételten számoltak ezzel a lehetőséggel.

88 Kettőjük közül Gratianus Mátéról tudunk a puszta nevén kívül valamivel többet. Reánk maradt költeményeiben ugyanis a versfők szerint Erdéli Máténak és Szentgratianus Máténak nevezte magát. Egyik költeményét 1560-ban írta és versét Bánffy Pálnak ajánlotta.

89 Erdélyi származása bizonyosra vehető. További adat Méliusz gárgyános kifejezése, amely gvárdiánt, azaz ferences rendfőnököt jelent, valamilyen rendház főnökét.

90 Már kevésbé használható Méliusznak „Mattheus More et Nabal seu Gratianus" kifejezése, amelyből legfeljebb barna arcszínére (More) következtethetünk.

91 Méliusz „Kártevő Máté"-jának személye, aki szintén 1570 márciusa előtt halt meg „undok halállal" — Székesfehérvárott, már nem kétségtelenül azonosítható Gratianus Mátéval.

92 Gratianus Máté személyének a kiderítésében nem hanyagolható el Méliusz gárgiános jelzője. Szerintünk egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy ez pusztán Méliusz gunyoros írásmódjának terméke és legfeljebb egykori szerzetesi mivoltára utalhat. Egyszerű szerzetesek tömegével aposztatáltak abban az időben, ez a körülmény még említést sem érdemelt. Egy volt gvárdián unitárius tanainak emlegetésével viszont Méliusz (aki a valóságtól sohasem rugaszkodott el és szójátékaival is a lényegbe vágott) egyaránt tudott ütni az antitrinitáriusok és a pápisták felé. Ha tehát Gratianus Máté személyét illetőleg egykori ferences rendházfőnöki mivoltát komolyan vesszük, kiléte felől új oldalról tudakozódhatunk. Máté keresztnevű ferences rendházfőnök korszakunkban csak egy volt, pontosabban: az életkori és földrajzi körülmények mérlegelése csak egyetlen gvárdián személyére utalhatnak, Hídvégi Mátéra. Egyházi pályafutásának a befejező szakaszát ismerjük. Az 1530-as évek végén Visegrádon állították a rendház élére. 1548ban a Szatmár megyei Medgyesalján látjuk viszont, a Bánffyak egykori birtokán, az ottani rendház élén. Innen legkésőbb 1549 második felében Csanádra költözött, s 1550-ben, mint az ottani ferences rendház gvárdiánja menekült el rendtársaival együtt a török elől. Talán visszamenekült a Partiumba (vagy Erdélybe).

93 Hídvégi Máté gvárdián személyét, ha Erdélyi Mátéval azonosítjuk, akkor a gvárdián természetesen csak 1550 után aposztatált. Ez a folyamat fokozatos lehetett. Hiszen az 1560 körüli években szerzett költeményeiben antitrinitárius eszméket nem lelünk, nem is egyházellenesek, hanem a reformáció sodrába került magyar 8 Egri Múzeum Évkönyve XV. 113