Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Belitzky János: Feltételezések Anonymus és a Gesta Hungarorum egri és Eger-egyházmegyei vonatkozásairól

gatta. Mindez — annak országos- és egyházpolitikai vonatkozásai mellett — jól példázza Lukácsnak a gyermekkorukban gondjaira bízottak iránti kötelességérzetét. Négy fia volt III. Bélának is. akik mind az 1184-ben meghalt Anna királynétól születtek. Ezek Imre, Endre, Salamon és István. Ez utóbbi volt Péter egri püspök neveltje. — István születési és halálozási évét nem ismerjük. Legkésőbb 1184-ben születhetett és az is valószínű, hogy az apja halála utáni időben halt meg. Ezt bizonyítják III. Béla, Anna királyné, két fiúk és egyik leányuk 1848 decemberében a székesfehérvári koronázó templom romjai közt feltárt sírjainak Érdy János muzeológus és Varsány János mérnök által a helyszínén készített felmérése [1. a mellékelt ábrát] és a későbbi antropológiai vizsgálatok. Eszerint a király és a királyné márvány szarkofágjai lábánál fekvő, magzatjával együtt 20 — 30 éves korában elhalt nő csontváza a királyi pár magyar főúrhoz feleségül ment leányáé. A tőle balra és a királytól jobbra eltemetett férfiak közül ez utóbbié egy 20 — 22 éves fiatal emberé, a hercegnőtől balra fekvőé pedig egy valamivel fiatalabbé. Mivel — jóval idősebb korukban -- Imrét 1204-ben Egerben, II. Endrét pedig 1235-ben Egresen temették el, a két férfi csontváz öccseiké, Salamon és István hercegekéi.

76 Amennyiben István herceg 1184-ben született, Péter püspök halálakor 13 — 14 éves lehetett, de valószínű, hogy egy-két évvel idősebb volt és Egerben élt a püspöki udvarban. Ez azt is jelenti, hogy Péter püspök valóban „magistère" volt, azaz tanítója, és így főiskolán szerzett tudományos fokozat hiányában is „mondhatták" mesternek. — Nem függhet-e ezzel a tevékenységével is össze a Oestában közreadott anyag gyűjtése és a szórakoztatóan elbeszélő stílusa? Azt, hogy P. mester mikor lett III. Béla kancelláriájának nótáriusa, nem tudjuk. Amennyiben kizárjuk annak a lehetőségét, hogy Béla görögországi kíséretének egy ideig tagja volt, akkor nem valószínű, hogy az 1172-ben hazatért királynak az ezzel ellentétben álló Lukács érsek ajánlotta volna erre a bizalmas tisztségre. Támogatóit tehát inkább a király nagyúri hívei közt vagy Csorna kalocsai érsek, volt egri püspök [1158 — 1166], vagy Miklós püspök [1167 — 1180] személyében kell keresnünk. — Ki volt azonban az a különben ismeretlen egyházmegyéjű Torda püspök? Talán neki volt ezen a téren szerepe. Az 1178. évi oklevél alapján azt sejtjük, hogy a nótáriusok felváltva tartózkodhattak a király udvarában vagy nagyúri kíséretében, amikor az törvénytlátó és ügyintéző útjai során az országot járta.

77 Ügy látjuk, hogy az 1177 táján királyi nótárius, 1178-ban udvari kancellár, 1181-ben a király nótáriusának nevezett erdélyi püspök, Pál, és az 1178-ban egri prépost és 1181-ben püspök Péter, egymás mellett töltöttek be udvari tisztséget és püspöki kijelölésük és megválasztatásuk is egyidőbe esett.

78 Lehetséges tehát, hogy Pál és Péter a királyi udvarban is egyszerre kezdték tisztségviselésüket. Az 1177 táján kelt oklevél, amely egy pannonhalmi vonatkozású ügyre vonatkozik és amely megemlíti Szemere ispán nevét, nyilván Győr megyében, az 11.78. évi Esztergomban, az 1181. évi pedig — amely egy korábbi ügyet zár le

79 — Pécsett, Makár püspök székvárosában kelt. Eszerint III. Béla elmondja, hogy miután Froa úrasszony „e dologra nézve a mi [tanácsunkat] és a püspököknek, tudniillik Makárnak, Péternek és Pálnak — az én nótáriusomnak, most pedig erdélyi püspöknek — a tanácsát tudomásul vette [consilio habito]", így és így intézte el az ügyét.

80 Péterre nézve ebből — azon kívül, hogy együtt szerepelt Pállal — az derül ki, hogy a területileg érdekelt Makár püspök és a korábban kancellár Pál püspök mellett ő is jogi tanácsot adott Froának. Ez a tanácsadás nyilván Pécsett történt, 52