Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Belitzky János: Feltételezések Anonymus és a Gesta Hungarorum egri és Eger-egyházmegyei vonatkozásairól

Vele kapcsolatban ugyanis nem mondja P. mester azt, amit Tárcáinál kihangsúlyozott, hogy magvaszakadt. A X. század derekán bevándoroltak közül Baksa és Hetény nevét szintén őrzik helynevek területünkön. Baksa nevét a hevesi Markaztól DNy-ra dűlőnév, Abaújban pedig [Koksó-] Baksa falunév alakjában találjuk meg. A Baksa nemzetség III. Béla korabeli jelentősebb szerepe is biztosra vehető. Emlékük összefügg az akkor még nagyszámú böszörmény településsel, éppúgy mint Hetényé is. Nevének tövét a beregi Hete, képzős alakját pedig az abaúji[Jászó-] Pebrőd határában levő Hetény puszta, az ugocsai Hetény és a szabolcsi Hodász középkorban Hetény neve őrzik.

59 Utoljára, de nem utolsókként említjük azt a három honfoglaló magyar vitézt, akiknek szerepeltetése oly mértékben központi jellegű a Gestában, hogy az ő leszármazottaik körébe tartozónak tekinthetjük P. mestert. Ezek Ösbő [84 — 188], Vélek [17 — 140] és Ösbő segítőtársa és hihetőleg rokona, Öse [16 — 80]. Közülük Ösbő és Vélek azok, akik Mén-Marót bihari kazár fejedelemnél Árpád megbízásából követségben jártak, majd pedig az ellene indított és egyben utolsó honfoglaló hadjárat vezérei, akikhez a székelyek önként csatlakoznak, hogy velük együtt harcoljanak Mén-Marót ellen. Végül is ők azok, akik révén Mén-Marót országát felajánlja Árpád fejedelemnek és leányát kész eljegyezni ennek fiával, Solttal, ami meg is történik. — Vagyis az Árpádházi királyok mai hazánkbeli ősanyja — akinek hozománya Mén-Marót egész országa, a későbbi ducatus magva és a bihari püspökség területe — Ösbő és Vélek közvetítésével lett III. Bélának is tiszteletre és megbecsülésre méltó egyik ősévé. Mellőzve a sokoldalú Mén-Marót-problémakör tárgyalását és ezzel kapcsolatban a hitelesség vitatását, nézzük meg, hogy kik voltak ezek a honfoglaló vitézek? — Kérdésünkre P. mester ekként válaszol: „Szalók apja Ösbő, meg Vélek, akinek i vadékából származik Torda püspök . . . igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcitiából kijöttek és Álmos vezért sok-sok néppel követték" [cap. 19.]. Nem tartoztak ugyan „a hét fejedelmi személy" [cap. 1.] közé, de egy-egy nagyobb népcsoport vezetői. Hihetőleg az Etel folyói átkelés előtti őshaza „ugyanazon vidékről való szövetséges népei nagy sokaságára" [cap. 7.] és a később csatlakozott nyelvrokon néptöredékek Méra, Mére, Mokcsa, Ugra stb. nevű falvainkban lakó, szamojéd és finnugor eredetű honfoglaló őseire gondolt, akik népi hagyományai nyomán úgy írta le a magyarok vándorlását, hogy annak útvonalát minden későbbi kutatónknál — Juliánust és társait is ideértve — északabbra helyezte.

60 Azzal, hogy Ösbő fia Szalók, Vélek ivadéka pedig Torda, meg is nevezte leszármazottaikat, a XII. század végén már több ágra oszlott Szalók és a tatárdúlás után már csak a jelentéktelenebbek közé tartozó Torda nemzetséget. Őse leszármazóiról nem írt semmit, de mivel jelentősége [cap. 48 — 50.] a Szalók nemzetség dunántúli birtokai megszerzésével kapcsolatban domborodik ki, lehetséges, hogy ő is ennek a nemzetségnek a tagja vagy közeli rokona.

61 őse nevét ösé, Öcsé, Ősze és Öze változatokban is ejthették, amik az Ősi, Öcsény, Ősze és Őze helyneveinkben találhatók meg. Ugyanilyen jellegű kiejtési változatosság merül fel Ösbő nevével kapcsolatban is. Régebben, amikor a név két szóból való összetételét még nem ismerték fel, azon az alapon, hogy Anonymusnál a szóközépi s betíí cs hangot is jelenthet, az Öcsob kiejtést fogadták el. Ma általában a 'nagy, öreg' jelentésű ős és a 'gazdag-'ot jelentő bő szavak összetételének tekintik az Ösbő vagy Ösöbő nevet, aminek helynévi megfelelője nem található [v ö. a szintén összetételből eredő Ölbő és Ürbő helyneveinkkel]. Az ős és ösü névrészből tehát 47