Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)
46 Ugyanott, 52294/1939. sz. alatt. 47 HL H.M. 1940 - 21 - 21 - 3978 - 465308. Zdzislawa Czekarska kérvénye. 1940. jún. 28. 48 Zala megyei Levéltár (a továbbiakban ZML) Vili. 802. Keszthelyi Járás lengyel (polgári) menekülttáborainak iratai 1940-1944. 1941-2-502/36. men.-1940. A keszthelyi járás főszolgabírójának levele a zalaszántói körjegyzőnek. 1940. aug. 8. ós ZML 2 — 502 (36) men. — 1940/— 1941. A keszthelyi járás főszolgabírójának levele a hévízszentandrási körjegyzőnek. 1940. aug. 13. 49 ZML 2 — 502/1941 A keszthelyi járás főszolgabírójának levele Keszthely nagyközség jegyzőjéhez. 1940. aug. 13. 50 ZML 2-502 (93) -1941. 1940. aug. 28. 51 ZML 2-96/1941. (9212 men/1940). 52 HL. H.M. 1943 - 21 - 21 - 6750 - 412750. HL H.M. 1939 - 21 - 21 - 64648. 53 HL H.M. 1943 - 21 - 21 - 6753 - 474095. Létszámkimutatási jelentések. 54 Északkelet-magyarországi viszonylatban vö.: Lagzi, „Tiszatáj" 1976. 12. sz-ban megjelent visszaemlékezésekkel. 55 OL B.M. 1940 -IX -10 -4018 -560385 (133. sz. fólió). 1940. jan. 3. 56 OL Sajtólevéltár K. 428-820. MTI Párizs, 1939. okt. 4. 57 HL H.M. 1939.-21-21-3107-56293. Szigorúan Bizalmas. 1939. nov. 13. Lásd még az egri táborral kapcsolatban : Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936 — 1945. IV. kötet, összeállította és sajtó alá rendezte: Juhász Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1962. 432. sz. irat, 564. old. Napijelentés Erdmannsdorff budapesti német követ ós Vörnle külügyminiszterhelyettes beszélgetéséről. Bp. 1939. okt. 14. r>8 Lagzi I.: Adatok a magyarországi lengyel katonai és polgári menekültek baloldali politikai tevékenységéhez. „Tiszatáj", 1975. 11. sz. 62 — 68. old. Lásd még: István Lagzi, Dzialalnoáó polskich uchodzców na Wegrzech. „Kierunki", nr 25/992. 1975. г.: István Lagzi, Raz jeszcze о polityeznej dzialahiosci uchodzców polsikch na Wegrzech. „Kierunki" nr 33/1000. 1975 r. 59 Biuletyn Uchodzców Polskich w Rumunii. Kok. HT. Nr 146 (291) Bukareszt, 10 Grundia 1941 R. 60 Adam Mahewshi. Zaczoío sie w Tobruku. Wydawnictwo Lubelskie. Lublin, 1973. 61 Lagzi I.: A magyarországi lengyel menekültek politikai tevékenységének néhány kérdése 1939 — 1944 között. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominata series historica XXTT. Magyar Történeti Tanulmányok IX. 103 — 127. old. Wladyslaw Eugeniusz Sikorski vezérezredes, a franciaországi, majd angliai emigráns lengyel kormány miniszterelnöke, a lengyel fegyveres erők főparancsnoka. Politikai pályája az I. világháború előtti évektől kezdve gyorsan ívelt felfelé. 1914 és ben a háború kitörése után hadnagyi rangban leszerelt az osztrák hadseregből, belépett a Lengyelország feltámasztásáért harcba induló (Pilsudski által szervezett) Lengyel Légióba. 1914 — 1917 között a Légió egyik ezredparancsnoka, 1921. június 1-től 1922 december 16-ig a Lengyel Hadsereg vezérkari főnöke. Később miniszterelnök és hadügyminiszter. A Pilsudski-fóle politikával való egyet nem értése miatt fokozatosan a háttérbe kerül. Egy ideig a gyalogság felügyelője, majd a Iwówi (lembergi) katonai körzet parancsnoka. Sikorski tábornok a lengyel-francia szövetség szószólójaként ellentétbe kerül Józef Pilsudski marsallal, a lengyel állam tényleges vezetőjével. Sikorski tábornok volt az egyetlen magasrangú katonatiszt, aki megértette azt, hogy az európai biztonságot a Szovjetunió részvétele nélkül nem lehet megteremteni. Sikorski volt az a lengyel politikus, aki 1941 nyarán (jún. 30.) megállapodást kötött a Szovjetunióval, személyesen tárgyalt Sztálinnal. A tárgyalások után mindkét fél ígéretet tett arra, hogy a fasiszta Németország elleni harcban mindennemű segítsége megadnak egymásnak. Sikorski beleegyezett abba, hogy a Szovjetunió területén szovjet operatív vezetés alatt lengyel egységeket szervezzenek, a Szovjetunió pedig érvénytelennek ismerte el az 1939-es szovjet-német megegyezést. Vö. : Stanislaw Strum,ph Wojtkiewicz, A tábornok halála. Kossuth Könyvkiadó 1973. с könyvének vonatkozó részeivel. 328
