Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lénárt Andro: Adatok Heves megye közművelődésének történetéhez a XIX. és XX. század fordulóján

népműveltség szintjét emelni, bár csupán a szaktudás szintjének emeléséért tevé­kenykedett. A falusi nép művelésére a társadalom és a kormányzat csak a XX. század elejétől fogva fordított gondot. Társadalmi téren a Magyar Gazdaszövetség vette kezébe a falu népművelésé­nek ügyét. Népművelő tevékenységét az Országos Széchenyi Szövetség s ennek vi­déki szervezetei révén végezte országszerte. A Magyar Gazdaszövetség karolta fel a Skandináv Népfőiskola gondolatát is, s szervezett népfőiskolás tanfolyamokat. Jelentős hatással volt Trefort tiltó rendelkezésével megtorpant magyar sza­badoktatás újra fejlődésére az 1906-ban Pécsett tartott Országos Szabadoktatási Kongresszus is. 19 Az első szervezett analfabéta-oktatás Heves megyében Heves megye kulturális élete reagált a külföldi és a magyarországi országos törekvésekre. A közoktatásügyi miniszter 1907-ben az ország valamennyi királyi tanfel­ügyelőjéhez rendeletet intézett abból a célból, hogy az 1868-as népoktatási tör­vénynek az oktatás egész vonalán maradéktalanul szerezzenek érvényt. A kérdéses rendelet különösen a népiskolák hatosztályúvá való fejlesztésére; az ismétlőisko­lák oktatásügyének végleges rendezésére fektette a fő súlyt és végül utasítást fog­lalt magában, hogy a tanítóság részéről netán felmerülő indolenciákat, vétkes hanyagságukat fegyelmi eljárással kell megtorolni. A rendeletből az is kiderült, hogy a miniszter a tanítóságot tette felelőssé azért, hogy a népiskolákat, ott ahol lehetett volna sem fejlesztették mindenütt hatosztályossá; és hogy az ismétlő­iskolai oktatás siralmas képet mutat még 1907-ben is, pedig a törvény idestova negyven éves. E miniszteri rendelethez fűzött megjegyzéseket egy gyakorló pedagógus a Hevesmegyei Tanügy 1908-as 3. számában. 20 E megjegyzések azért lényegesek, és ismertetésre érdemesek, mert a gyakorló pedagógus szemével rajzolták meg a századforduló népiskolájának valós képét, és keresték a megoldást az ország nép­rétegei közművelődésének kellő szintre emeléséhez. S ebben a megoldáskeresésben, javaslattevésben benne van (önkéntelenül a szükség hozta azonos helyzet azonos megoldásmódja; — vagy tudatos egyetértés útján) — a külföldi és a hazai törek­vések szinte minden használható javaslata, törekvése. Vadász (Veverán) Lajos tárgyilagosan megállapítja, hogy el kell fogadni a miniszteri intést arra nézve, hogy ilyen hosszú idő alatt a népiskolákat nem fej­lesztették hatosztályúvá. — Az ismétlőiskolai oktatás sikertelenségéért azonban nem érdemli meg a tanítóság a szemrehányást. Tovább elsorolja az okokat, hogy az oktatás területén miért nincs úgy minden, ahogyan lennie kellene. A népiskolai törvény (mint a katonakötelezettségi vagy az adózási törvény is), kényszertörvény, — írja. A szülő nem jószántából, hanem kényszerből küldi gyermekét iskolába. A gyermek is érzi, hogy kényszer alatt áll. — Lélektani alapja van annak, hogyha a szabad akaratot a kényszer gyűrűjével vesszük körül, gyű­löletet aratunk még akkor is, ha azzal a bizonyos kényszerrel jót akarunk. — A szü­lők hetven százaléka zaklatásnak, tehernek, szekatúrának tekinti az iskolázta­tást. Az elsősorban érdekelt gyermek méginkább. Kedvetlenül jár az iskolába, s „amikor az Úristen elhozza a végleges szabadulást, éppen olyan boldognak érzi 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom