Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből

с) „A barátok különféle evése egyénenként." „Szagok." (I. rész. 123. lap.) További részletezésre vonatkozó igény és az étkezés olyan leírásának követelménye, amely a szaglással kapcsolatos bővítést tartalmaz. A fenti titkosírásos bejegyzéseken kívül a kézirat 78 — 3. lapján piros irónnal teljesen olvashatatlanná tett hosszabb bejegyzés maradványa látszik. 8. Julcsa, kútja Ez a gyermekkori emléken alapuló novella 1916 nyarán keletkezett. A gyűjteményünkben levő autográf, tintaírásos kézirat öt lapján találtunk titkosírásos bejegyzést: a 4 — 3., 32., 35., 55. és a 81—3. lapon. Ezek közül három a sokszoros áthúzások következtében olvashatatlan, a maradék kettő szövege a következő: a) „Ruhája Julcsának." (35 — 1. lap.) A rövid megjegyzés feltűnően nagy méretű betűkből áll, a ligatúra magassága meghaladja a két centimétert. Ez arra mutat, hogy Gárdonyi nagyon fontosnak tartotta a főhős ruházatának hatásos leírását. A történetben valóban szinte döntő szerepet kapott a kis cselédlány hóbortos cifrálkodása. Az író ezt a megjegyzést is többszörösen át húzogatta, de a szöveg — éppen a jelek nagysága miatt — így is olvasható maradt. b) „Eepetír jegy." (81 — 3. lap.) Ez a bejegyzés a többitől eltérően grafitceruzával készült. Gárdonyi ugyancsak grafitceruzával áthiizva törölte, miután a benne foglalt figyelmeztetést tekintetbe vette. 9. Képecskék Egészen apró, egy kézzel vagy géppel írott oldalnyi karcolatokat gyűjtött össze Gárdonyi egy borítóban. A ránk maradtak címe : /. Testvériség ; II. Óh a szemtelen; III. Micsoda élet; IV. Panasz. A legutolsón az írás éve olvasható: 1920. Az első karcolat címe mellett áll ez a titkosírásos megjegyzés : „Nincs benne mosolygás." Ezzel a rövid mondattal szigorúan bírálta meg írását Gárdonyi, mert sokszor kifejezett alapelve szerint csak a szívet megmozdító írás érdemel nyomdát. 10. Leánynézőben Az elbeszélést Gárdonyi Géza 1916 márciusában írta és benne Olajos István cigányzenész sorsán keresztül mesteri kidolgozásban, megkapó részletességgel mutatja meg a vak ember lelkivilágát. Az egri hagyatékban őrzött kéziratok és egyéb okmányok érdekes képet adnak a mű keletkezéséről és Gárdonyi gondos munkamódszeréről. A gyűjteményben található többek között Gárdonyi eredeti, tintával írott, agyonjavított kézirata, a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal Vakok Intézetének tizenkét oldalt kitevő, harmincnégy pontba szedett szakvéleménye, az 1916. április 13-án nyomdába érkezett gépelt, de autográf beszúrásokkal tarkított kézirat, az első közlést tartalmazó Pesti Hírlap számok, az 1925-ös újabb, könyv alakú kiadáshoz készített kéziratok. Az 1916-os, nyomdát járt kézirat első lapján, a cím közelében, de a lapszélen olvasható a következő, gondos betűkkel rótt titkosírásos jegyzet: „Bővítsd azt a részt, mikor a vak részegen tér haza. Utána mikor felkel, kijelenti, hogy visszatér Pestre. Nők rémülete, csökönyőssége." Ezt a figyelmeztető jegyzetet Gárdonyi az első közlés után, újabb kiadásra számítva írhatta a kéziratra. 215