Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből

beszélgetés olvasható a két főhős, a fiatal káplán és az öreg Péter János között az agyvelő szerepéről és az emberi gondolkodás folyamatáról. A két vitatkozó egyeztetett álláspontja adja Gárdonyi személyes nézeteit, amelyek ebben az esetben már szinte tételesen kikristályosodtak. Meg kell itt említenünk, hogy a titkosírásos Naplóban erről Gárdonyi így nyilatkozik: „Június 13. Világosodtam rá, hogy fejemmel nem én gondolkodom, s én nem is vagyok én, hanem az agyam sejtjeinek mozgása... " ai) „Napló és újságnapló." (144 — 7. old.) A könyv főhőse a tanítóval, a jegyzővel, a postamesterrel, a vasúti tiszttel folytatott beszélgetésekbe szövi véleményét a háborúról, a pusztító eseményekről és az embertelen következményekről; Súlyosan érintette, állandóan foglalkoztatta és művekben, nyilatkozatokban állásfoglalásra, határozott tiltakozásra is késztette a világégés. Foglalkozott azzal a tervvel, hogy majd megírja a nagy háború történetét. Életrajzíró fia, József erre vonatkozóan a következőket mondatja Az élő Gárdonyi II. kötetének 257. oldalán: „Be kellene ezeket az újságokat köttetnem ! Az újsággyűjtemény kész történelme a világháborúnak." Az egri múzeum gyűjteményében valóban igen sok újság található a háborús évekből, amelyeket Gárdonyi gondosan tanulmányozott, jegyzetekkel látott el, térképekkel vetett egybe. aj) „Hazai dolgokat n(ézd) újságnaplóban." (149 — 1. old.) Ezt a bejegyzést megelőző sorokban a kéziratban ez a hír olvasható : „Rasputin orosz szerzetest, a cár barátját megölték. Galaczot bombázzuk." Utána az író üres helyet hagyott, ahová bizonyára az előző pontban említettek szerint összegyűjtött újságokból, az újságnaplóból szánt további részleteket. ak) „Epizód. " ( 149 — 1. old.) A lap nagyobb része üresen várta a jegyzetben előirányozott, ide szánt epizódot. Megírására nem került sor. Újabb bizonyíték ez arra, hogy a ránk maradt Bibi-kézirat csak az első fogalmazvány, amely a továbbiakban sokszoros javításon, csiszoláson ment volna keresztül. Örök kár, hogy ez az utolsó Gárdonyi mű ennyire befejezetlenül maradt. al) „Miért." (153 — 3. old.) Mint a rengés szokta a földet, úgy megrázta Lukács káplánt, amikor meglátta, hogy a szinte észrevétlenül naggyá serdült Bibinek udvarolni kezd a gazdag kereskedő-földbirtokos Tóth Bandi. A számára is érthetetlenül nagy belső megrázkódtatás okát keresi a lapszélre jegyzett „miért"-tel. am) „Ruhája." (156 — 1. old.) A titkosírásos szó mellett olvasható mondat arról szól, hogy az első személyben elbeszélő káplán az úton szembe találkozik Péter úrral. A legközelebbi javításnál le akarta írni a feléje közelítő öreg úr ruházatát. an) „Repetitio." (156 — 2. old.) Az ismétlés Gárdonyi által tudatosan alkalmazott és a Mesterfüzetekben nagyra értékelt írói fogás. ao) „Vagy hozzáfűzd, vagy öt strófa." (161—2. old.) A nem teljesen világos értelmű bejegyzés a lap bal felső sarkában áll több tinta vonással áthúzogatva. Lehetséges, hogy az utána következő költői találkozás leírásával történt meg a kívánt beiktatás. ap) „Innentől az epizódok egyre borúsabbak." (164. old.) A szomorúbb alaphangulat oka egyrészt a háború hatása, másrészt, hogy érnek a körülmények, amelyek elválasztják Lukács káplánt kedves tanítványától, a nagylánnyá nőtt Bibitől. ar.) „Közbeillesztés: az anya, aki az öreg hogylétéről tudak(ozódik)." (168. old.) A tervezett közbeszúrás nem készült el sem a kéziratban, sem a végleges szövegben. as) „Másnap délelőtt ott találja Pétert az öregnél. Barátságosan beszélgetnek és P(éter) tudakolja: mije hiányzik az öregnek." (168. old.) Gárdonyi ezt a látogatást le 14 Egri Múzeum Évkönyve XV. 209