Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

so Verancsics VIII, 94 — 95. 51 Verancsics IX. 320. — Addig maradnak e tárgyak Nagyszombatban Verancsics akarata szerint, amíg Egerben ellenséges a környezet. 52 Verancsics IX. 38 — 39.: „Jesuitis autem ut sim tributarius, obsecro Sacratissimam Maiestatem Vestram per Omnipotentem Deum, immo etiam per incolumitatem suam et omnium suorum, ne me gravet hoc onere. Alioqui si quid talis indignitatis subire ac ferre commeruerim; mori его paratior. quam huic rei subjici et vivere." — Sörös Pongrác a múlt század végén szerette volna erősen bizonygatni Verancsics ellenreformátori érdemeit. De az előbbi passzust nem építette be az érveibe. (Sörös, Kath. Szemle 1897, 545-562.) 53 Péteri 151-190. 54 Verancsics VIII. 109. 55 Nemcsak a Felvidéken (Kollányi, Magyar Sión 189.1, 843. - Péteri, 104-105), de a székelység zárt területein is (Buday K., Báthory István erdélyi fejedelemsége. Szeged 1932, 120.) 55a Kollányi, 156 — 159. — Zoványi Lex. 113. — Roppant érdekes, ahogy a XVII. századi magyar reformátusok Dudith Andrást értékelik, teljesen magukénak vallva. így Pápai Páriz Ferenc diáriumában olvashatjuk az alábbiakat : „Nem keveset segítette pedig az idő tájt az evangélikusok előmenetelét Dudithius András, ki elsőben tanító, aztán pécsi püspök vala, tekintetes volta és nagy tudománya, ki már az igaz tudományt követte vala és nyilván hirdeti vala. Ez a magyarországi eklézsiai rend nevével sok szép oratziókat tett vala a tridentumi zsinat előtt, melyek közül kettő, egyik az úrvacsorájának mind kenyérrel, mind borral való kiszolgáltatása felöl írásban is kiadatott Németországban, így látjuk, hogy gyakran a szép Deáki tudomány a többi szent tudományokra is nagy vezér és által út volt. Jeles erre a Petrarcha Ferenc példája, ki 1400-ban Olaszországban élt, és az igaz vallást itt meg is ízelité. Ezt láttuk Melanchton Fülöpben is. ... Rákenték ugyan Dudithiusra az Arianust, a gonosz és mások hírét irigylő emberek . . . De a jobban értő és jobb lelkű emberek a gyalázatot is róla elmossák." (MPEA V. 159.). — Pedig Dudith élete utolsó szakaszában hitében az unitáriusokhoz állt közel és már Méliusz Péter közeledését is visszautasította. Pirnát Antal, tanulmányunk lektora és a kérdés legjobb hazai szakértője nemcsak A. D. Costil monográfiája alapján, hanem saját kutatásaiból is erre az álláspontra jutott (szíves szóbeli közlése). Verancsics barátjának a szerepével és a római egyház válságával kapcsolatos párhuzamok napjainkig vezetnek. Az akkori főbb törekvéseket így foglalhatnánk össze, (eltekintve a Rómától való függés megszüntetésétől): 1.) Isten egyházának megtisztítása az ókereszténység után rárakódott tanításoktól, szokásoktól; a Szentírást szabad csak követni, azt kell értelmezni, csak arról az Igét hirdetni. 2.) Isten egyháza maga a megkeresztelt, hívő nép, papjaival együtt. 3.) Az előbbiekből is következik, hogy az Igét csak a nép nyelvén szabad hirdetni. Minden szertartás a hívőkkel szoros közösségben, a nyelvükön történhet. 4.) A Szentíráson alapuló, egyszerű forrnák, s elsősorban a hívők felemelése azt jelenti, hogy mindenki két szín alatt áldozhat. 5.) Az őskereszténységhez való visszatérésből fakad, hogy a közösségi gyónást és bűnbánatot a fülgyónással szemben (amely visszaélések forrása is) előnyben kell részesíteni. Végül is egyes vallásfelekezetek a fülgyónást megszüntették. 6.) A papság nősülésének a kérdése a Szentírással nincs ellentétben ós a családalapítás lehetősége sok visszatetsző gyakorlat megszűnésével járhat, s így közelebb kerül a papság a hívőkhöz. — A II. Vatikáni zsinat alkalmával mind a 6 téma tárgyalásra került. Ezekből az első hármat lényegében magukévá tették, végrehajtásában több-kevesebb következetességgel. A 4. pontban is hatalmas engedély született: bizonyos alkalmakkor a főpásztorok engedélyezhetik. Az 5. pontban a közelmúltban történtek kísérletek a formabontásra a közösségi bűnbánat szerepének hangsúlyozása mellett. A 6. pontnál Róma ismét hajthatatlan maradt. (Az ellenzék növekvő tábora mellett). Pedig a folyamat már korábban megindult : a görög katolikusokkal. S mi történne, ha a görögkeletiek közeledésének egyik feltétele a papok nősülése lenne? Ugyanúgy megadnák az engedményt. Deákkor, az egyháznak már jelentékeny részében lévő gyakorlat nem maradna hatás nélkül. 143