Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

courage and heroism against a massive Turkish attack. They defended their religion with the same courage against Verancsics, Bishop of Eger, and against their ruler. They swore before the King's commissioners that if their minister were removed, they would leave the castle. When they were threatened with death, they decided to submit their cause to the King in attempt to demonstrate to him that they were no heretics, but followed the teachings of the true church. They were able to occupy the local church and thus assure themselves the right of worship because the move was taken by the citizens and the military acting together. The same initi expanded into an alliance between the garrison of Eger and the burghers of Debrecen; the inhabitants of Eger adapted the Debrecen Confession and it was this they presented to the King." Tehát a beregszászi zsinat évében (1552) Eger polgármestert; és a városi lakosság elfoglalta a helyi templomot a vár őrségének a segítségével, kidobták a képeket és oltárokat és a következő napon az ide bevezetett lelkészük igehirdetést tartott. Azok a hős katonák, akik ebben részt vettek, ugyanebben az évben hallatlan hősiességgel megvédték a várat a török ellen. S ugyanezzel a bátorsággal védték vallásukat Verancsics püspökkel ós az uralkodóval szemben. Megesküdtek a királyi biztosok előtt, hí gy ha lelkészüket elmozdítják, elhagyják a várat. Mivel halállal fenyegették meg őket, elhatározták, hogy ügyüket a király elé viszik, demonstrálva, hogy ők nem eretnekek, hanem az igaz egyház tanításának követői, stb. — Az időben távoli események összevonása hatásos, de végső sorban ki nyer vele ? 3 S. Szabó J., A Perényiek a magyar reformáció szolgáltatában. (Bp. 192:}) 4.5. 4 Tinódi: Eger vár viadaljáról való ének, 357 — 360. verssor. Vö. : Szántó /., Eger vár védelme 1552-ben (Eger 1971) 83. 5 Karácsonyi J., Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 171 l-ig I. (Bp. 1922) 161. — Karácsonyi forrása a ferencesek pozsonyi kolostorában őrzött, 1774-ből datált kézirat 237. lapja. 6 TT 1881, 683.: 1555 április 27. Seribit capitulum de Joanne Fygedy, quod concionatorem sacramentorium induxit in arcem. — S. Szabó i. m. 61. 7 Zoványi Lex. 117. 8 Kanyaró 1891, 60. — Zoványi Lex. 117. — Varjas az 1561. évet említi, forrás jelzete nélkül. Szerinte Egri Lukácsot Verancsics elüldözte. (ITK 2/1971, 134.). — Az a nézetünk, hogy Verancsics levelezéséből nem ez derül ki. Hiszen a püspök 1561-ben csak egj^ Egerben tartózkodó lelkészről tud, aki a katonák védelme alatt áll, s még 1562 februárjában is a katonák védelmét élvezte. Ha tehát az erdélyi források alapján beszélhetnénk is Egri Lukács 1561. évi kolozsvári érkezéséről, ez nem az Egerből való eltávozásának a dátumával párhuzamosítandó. S igaz ugyan, hogy a kolozsvári városi jegyzőkönyv még az 1559 — 1560. években nem említi Egri Lukács nevét, de Basilius István rektorról is hallgat, aki pedig ezekben az években is ott működött. Tény, hogy Sebestyén pap 1558-ban Kolozsvárról eltávozott és helyét ismételten sürgették még azon évben betölteni, magyar prédikátorral. A városi jegyzőkönyv 1561 tavaszán Egri Lukács megtartására és nem alkalmazására szólít fel. (Fekete Mihály: A kolozsvári ev. ref. főtanoda története. Kolozsvár, 1876, 11. — A művet, illetőleg az ide vonatkozó részeket Szabó György kolozsvári professzor szívességéből ismerem ; a Széchenyi könyvtárban nem található meg). 9 Figedy János jókor, 1558-ban megszerzi 2000 Ft-ért zálogbirtokként a karthausiak noszvaji falubirtokát Ferdinándtól, az egri vár védelmében kifejtett hősi szolgálata jutalmául. 1558 január 8 : OL. A — 57, Lib. Reg. Tom. 3, fol. 475- Noszvaj 1552-ben elpusztult, ezért Figedy maga hozatott jobbágyokat, udvarházat építtetett és családjával ide költözött. Noszvajt Verancsics az egyik levelében (1560. okt. 14) a falunév feltüntetése nélkül említi, mint Figedy eretnek prédikátorának Eger környéki menedékhelyét, akit ezért nem bír megkaparintani. ( Verancsics VIII. 188. : in uno miliario mihi vicinum apud Egregium Joannem Fyghedy oppugno, quem quum nec extrudere, nec in potestate mea habere possum.) 10 Varjas В., ITK 2/1970, 134. 11 Szederkényi N., Heves vármegye története II. (Eger 1890), 183. 140