Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)
Il cl'S S et , clZ ősszel a pápai nuncius értesítette, hogy kérelmét teljesítették. 24 Végrevalahára megérkezett a pápai megerősítő bulla is egri státusára vonatkozólag és Oláh Miklós esztergomi érsek szept. 21-én püspökké felszentelhette. 25 Ezzel Verancsicsnak is módjában állt növendék papokat ordinálni, óriási volt már a paphiány. Verancsicsot bámulatba ejtette, hogy a nép Egerben milyen nagy fanatizmussal ragaszkodik a protestáns lelkészhez, aki immár a katonák védelme alatt állt. A püspök összeesküvést emlegetett a császár ellen, amelynek bázisát a reformáció terjesztői képezik. Őfelségétől katonai vizsgálatot kért, így remélve, hogy a prédikátortól megszabadul. Jól számított; Ferdinánd és Miksa megijedt és bizottságot jelöltek ki. Vezetői Thurzó Ferenc, Dersffy István és Zay Ferenc. Thurzó hamarabb érkezett, s a dolgot oly sürgetőnek ítélte, hogy 1561. dec. 24-én szemlét rendelt el, miután a főembereket egyenkint kihallgatta. A gyűlésen mindenki őfelsége iránti hűségét bizonyította, de a prédikátornak az elbocsátását ellenezték. Ha neki menni kell Egerből, ők is elmennek. 20 Ez a lázadásszerú magatartás zavarba ejtette Thurzót. De a várnép és a város közössége is jónak látta, hogy külön beadványban keresse meg őfelségét. Abból kitűnik majd az, hogy csupán a Szentírás szerint akarnak élni, s emiatt az uralkodónak nincs tőlük tartanivalója. Elkérték tehát a debreceniektől azt a kéziratot, amely a helvét reformáció hitelveinek rendszerét tartalmazta, s az 1561. évi debreceni zsinatok vitáival összefüggésben keletkezett. Szegedy Gergely, Czeglédy György (és talán mások) közreműködésével Méliusz Péter munkája. 1562. febr. 6-án terjesztették fel az egriek Bécsbe. Később ki is nyomtatták Debrecenben, Huszár Gál nyomdájában. Az első kiadáshoz június 29-én Méliusz és Szegedy írt előszót, a következőhöz július 19-én Czeglédy György. Végül augusztusban is kiadták, de ez már nem Ferdinándnak és Miksának ajánlott mű, hanem Németi Ferenc tokaji kapitánynak. S címe nem confessio catholica, hanem confessio Ecclesiae Debreciensis. Az egyházi irodalomban Debrecen-Egervölgyi Hitvallás nevet viseli ez a rendkívül fontos dokumentum. A kérdés szakértői a mű laza szerkezetét, kompilatív jellegét azzal indokolják, hogy Méliusznak nem volt ideje átformálni, mivel az egriek sürgették. Stílusa nyerseségét Méliusz viszont az előszóban azzal indokolta, hogy az egri „lovas és gyalogrendhez és a tudományban járatlan emberekhez a hitvallásnak éppen ilyen egyszerű előadása illett". Az egriek helyzetét tükrözi benne az is, hogy a 221 cikkből húsznál több foglalkozik, hivatkozik a tridenti zsinatra, mindenben kidomborítva azt, ami a katolicizmussal közös (magukat egyébként katolikusoknak nevezve). A szakirodalom a Debrecen-Egervölgyi Hitvallást nemcsak a magyar reformáció, hanem az egész református kereszténység legterjedelmesebb kátéjának tekinti. Latin nyelvű kiadása több, mint 250 lap; de Méliusz mentegette „e kis munka rövidségét". Egészen valószínűtlen, hogy Őfelsége, vagy magasságos környezete elolvasta. 27 Az egriek és Debrecen 1562. évi fenti szoros kapcsolatát értelmezve a református egyháztörténeti irodalom több, mint fél évszázada helytelen vágányon halad. Forgách Simon egri várnagy családi kapcsolataival magyarázza, mondván, hogy a feleségének, Pemfflinger Orsolyának első unokatestvére Debrecen urának, Enyingi Török Ferencnek a felesége. 28 Ebben az okfejtésben a hiba már ott kezdődik, hogy Forgách Simon Egerben 1563-ig szinte meg sem fordult. 1564. februártól júniusig volt ott kapitány, majd 1567 tavaszától 1569 júniusáig. A két várost bizony a főnemesi rokoni kapcsolatoknál nagyobb és fontosabb szálak fűzték össze. Eger a lőpor előállításához szükséges salétromot Debrecenből kapta. A kősó is szárazföldi 106
