Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

Gyapjú hátitarisznya a Kárpátokban és a Balkánon A palócsággal észak felől határos szlovák területen a hátitarisznya csak igen szórványosan fordul elő. Rejdova községben a Sajó forrásvidékén a férfiak használtak egy fehérvászon, hátizsákhoz hasonló tarisznyát. Ezt a 63x76 cm nagyságú eszközt tanistra-пак nevezik. Az ugyancsak vászonból készült kisebb oldaltarisznya neve az észak-gömöri szlovák falvakban: kapsiska, kapsicka, tanisterka. Hátitarisznyát azonban a Felső-Sajó és Murány vidéki szlovákok — a rejdovaiak kivételével — az utóbbi 70 — 80 évben nem használtak.

31 Az egykori Zólyom megyében a pásztorok szűrposztóból készült, hosszú rojtokkal díszített, fedeles hátitarisznyát használtak.

32 A Felső-Garam-menti Breznón a juhászok élelmet, kisebb szerszámokat, használati tárgyakat tartottak a cedilo-n&k nevezett hátitarisznyában. Gyapjúból szőtt tarisznyájuknak a fedele díszesen ki volt varrva, zsinórozva, s hosszú rojtok lógtak le róla.

33 Szepesben és a Lengyel-Tátra vidékén a gorál pásztorok egészen az 1950-es évekig használták a gyapjú hátitarisznyákat. Házilag szőtt, kétnyüstös gyapjúposztóból készítették. Az anyagon fekete és fehér csíkok, sávok váltogatták egymást, amit a gyapjú természetes színével, a fehér és a fekete gyapjúfonál váltogatásával értek el. A gorál hátitarisznyák nagysága 47x53 cm-től 66x75 cm-ig terjed. Pántjainak hossza 130—180 cm között ingadozik. Fedelének rojtjai 39 — 54 cm hosszúak. Hátitarisznyájukat a goralok torba-пяк nevezik.

34 Roman Reinfuss a Lengyel-Tátra torbáihoz hasonló tarisznyákat említ a Keleti-Beszkidekből és Árvából. Tudomása szerint az Ukrán-Kárpátokban, a lemkók és a bojkók körében a hátitarisznyát nem találták meg az etnográfusok. Mégis valószínűnek tartja egy- « kori létezését a Keleti-Kárpátok pásztorainak in ventárában. Felte vesét egy 17. századi ikonográfiái forrásra alapozza, amely egy vlach pásztort ábrázol, aki a tórbához hasonló, rojtos, gyapjútarisznyát visel.

35 Nyugat-Lengyelország egyes vidékein a férfiak vászonból készült primitív hátizsákot, tarisznyát használtak (plecak, worek, torba, rubzak). Főleg élelmet vittek benne távoli munkahelyekre. Ezt a hátitarisznyát a 20. század elején az iparilag gyártott és a katonai hátizsákok szorították ki.

36 A Magas-Tátra szlovák és lengyel oldalán élő goralok, az árvái és a zólyomi juhászok gyapjútarisznyájához hasonlót a morva-vlach pásztorok is használtak sajt és élelem szállítására, használati tárgyak megőrzésére. Az Északi-Kárpátok pásztorai mindenütt ugyanúgy kötik fel a kb. 130— 140 cm-es pántok segítségével a tarisznyájukat, mint azt a palócoknál láttuk (14. kép). A gyapjútarisznya nyugati-szláv elnevezései a tárgy történetének felderítéséhez is segítséget adnak. Csehmorva neve zajdak, sajdak, szlovák neve Iá. ábra. Lengyel pásztortarisznya (Nowy Targ) Tomaszkiewicz, W. felv. 1952. (reprodukció a Land Transport in Europe, 1973. 340. 15. képről). 19a 13 Egri Múzeum Évkönyve XIV.