Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Korek József: Árpád-kori települések a kiskörei vízlépcső területén
friesachi denárleleteket tartalmazó kerámia típusok alapján valamennyi a XIII. század első felére keltezhető 29 . Az egyetlen vasszerszám a már említett ásópapucs töredéke (15. ábra 3). Baloldali pántja maradt meg, 16,5 cm nagyságban. A pánt legnagyobb szélessége 5,3 cm. A töredékes darabból ítélve, az ásó szélessége 20 — 22 cm, hossza 26 — 28 cm lehetett. Ha analógiát keresünk, nem sokat találunk belőlük. Egyetlen hiteles lelet a Gádor Judit abaújvári feltárásából származó szerszámlelet, amelyből szintén köpüs ásó és sarló került napfényre 30 és a szabolcs-kisfaludi példány. A szórványleletek közül a debreceni homokbánya-le letet sorolja az Árpád-korba Müller Róbert 31 . A ceglédi szerszámleletben levő köpüs vasszerszámot famegmunkálónak tartja 32 . A kiskörei darab már hulladék, használaton kívüli töredékként került a gödörbe. Kétségtelen, hogy a vele együtt talált kerámiával egyidős, amelyek az 1. ház kerámia anyagával teljesen azonos típusúak. A legjelentősebb a csontkorcsolyalelet, amelynek 8 darabja az első depotlelet, vagy házban való helyzete alapján esetleg egy műhely készlete. Rendeltetése korcsolya, bár a kisebb, laposabb formákat némely kutató a néprajzi párhuzamok és Herman Ottó megfigyelése alapján még mindig keceháló csontnak tartja 33 . Analógiát számos lelőhelyről ismerünk. A forma őskori eredetű, már a bronzkorban is fellép, amit a tiszazúg-szelevényi leletanyag is tanúsít, ha annak hitelességét elfogadjuk 34 . A kiskörei települést összegezve, a feltárt és megfigyelt részletekkel együtt 4 ház, 2 hodály, 2 vízgyűjtő és néhány gödör állott, amit az eddig feltárt Árpád-kori települések mellett falunak nevezni nem lehet. A hodályok, ha egyidőben álltak is, 100—110 birka számára nyújtottak védelmet. Ez arra utal, hogy tulajdonosa tekintélyes vagyonnal rendelkezett, és vízzel rosszul ellátott környezetben élt. A kiskörei település prédium jellegű. A XI—XIII. században a prédium olyan földesúri gazdasági telep, amelyet a földesúr tartott fenn, és szolga állapotú munkaerővel műveltetett meg. Szabó István kutatásaiból ismert, hogy a XI—XII. században a faluszerűen önálló nevet viselő, körülhatárolt, lakott, egyidejűleg, vagy utóbb kétségtelenül faluval egyértelmű településeknek kb. 45 —50%-a az oklevelekben a prédium köznevet viselte, s arányuk a XIII. sz. első felében is kb. 30% volt 35 . A prédium olyan kétarcú települési forma volt, ahol a prédium kunyhós lakóházai mellett ott állt az udvarház, de a gazdasági telep uralkodott. A kiskörei település a prédium ezen formájával nem azonos. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a telep a falun kívül keletkezett. Mivel főfoglalkozásuk az állattartás volt, olyan szállásszerű települési formának kell tartanunk, ahol a földesúr az állatállományát a falu határában levő telepeken tartotta. Ott laktak a félszabad jobbágyok, az állatok gondozói. A tatárjárás után a prédiumos gazdaságok népei szétszóródtak ós elpusztultak. Ez magyarázza a leletanyag megszakadását Kiskörén. A kiskörei szállásszerű település nem egyedi jelenség, hanem az Árpád-kori települési rendszer jellegzetessége,, A Nagykunság szikes településein : Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa határában egyes, néhány épületből álló szálláshelyek tucatjai igazolják a fentieket, a megfigyelések rendszeres ásatással bizonyíthatók. A falunak tartott objektumokkal való formai egyezések viszont kizárják, hogy ezekben csak nyári szállást lássunk. Formája és leletanyaga tökéletesen megegyezik a falvakéval, legyen az templommal bíró vagy templom nélküli falu. A település e formáját a régészeti topográfiák is megerősítik. A veszprémi járás példája is mutatja, hogy a települések nagyobb részében jelen van a cserépüst, s a földművelésre nem a legalkalmasabb, 107
