Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.

Hajkarikák. Bronzból készült keskeny, nyitott végű pántok. Az egyik két összeillő darabra tört. Átm. 2 — 2,15, vast. 0,26X0,1, (a törött példányé 0,18x0,14). (14. kép 1 — 2.) Nyakperec. Négy bronz szálból rézsútosan font, hurkos kapcsolódású. A hurkos rész körül kb. 6,6 cm hosszú szakaszon csak két szál csavarodik. Átm. 14,3-13,4, vast. 0,55. Huzal vast. 0,22 (14. kép 3.). Karperecek. Öntött bronzból valók; rombusz átmetszetűek, nyitott végűek. Az egyik példány zömök tojás-alakú, a másik elliptikus. A tojás alakú az egyik végétől a másik vége felé fokozatosan elvékonyodó és csúcsosodó. Atm. 6,8, max. vast. 0,55. A másik példány egyik vége csak az utolsó negyedben vékonyodik és nem csúcsosodó Átm. 6,55, vast. 0,54 (14. kép 4-5). ,,B.) leletegyüttes" Nyakperec. Négy bronz szálból szorosan font, hurkos kapcsolódású. Átm. 13,3— 11,7, vast. 0,39, huzal vast. 0,12 (14. kép 6.). Karperecpár. Bronzból öntött, kör-átmetszetű, nyitott végű, csúcsosodó példányok. Közülük az egyik a végeivel tágabbra széthúzott. Átm. 8,75 — 7, vast. 0,44 — 0,4; átm. 6,25—7, vast. 0,44 — 0,4 (14. kép 7-8). A rendellenes temetkezésekről Szabályosság — rendellenesség A bemutatott temetőben a sírokat a NY—

К iránya szerint ásták meg, általában néhány fokos eltéréssel észak vagy dél felé. A sírgödrök téglalap alakúak, lekerekített sarkokkal. Több sírnak a nyugati vagy a keleti vége ívelt falú volt. De nem ritkán a hosszanti oldal is (egyik vagy mindkettő) kifelé vagy befelé ívelődött. Egy esetben (50. sír) padkás kiképzést figyeltünk meg. A sírmélység 45— 105 cm közötti, a nagy többségnél 60 — 80 cm volt. Mindössze két sír érte el a 105 cm-t és három sír volt 60 cm-nél sekélyebb. Számos sírban figyeltünk meg részleges bolygatást, különösen a koponyatájékon, feldúlt sír viszont csak egy volt. Feltűnt néhány esetben, hogy hiányzott az egyik láb vagy a lábfejek. A részleges bolygatások és csonkítások jelenségei a sírok térképén területileg bizonyos mértékben csoportosulnak ; erre a temető szerkezetének elemzésénél még visszatérünk. Mindezek a csontvázak azonban hátonfekve, nyújtott, párhuzamos lábakkal kerültek napvilágra, mint a többi. Ez a szabályosság csak 4 esetben nem volt kimutatható. A 13. sírban a koponyán kívül a keresztcsont is felfordított, pedig a váz bolygatatlan, csak a bal felkarcsont mozdult kissé befelé a prox. végével. A 36. sírban kisgyermek a baloldalán feküdt kuporított lábakkal és nyújtott karokkal. Az 52. sír csontvázának a lábai enyhén jobbra voltak behajlítva, az 50. sírban levőnek pedig a lábai nyújtott helyzetben a bokák felett keresztezték egymást. A sírgödrök mérete, formája, kiképzése a temetőnkben nem volt egy esetben sem különleges, rendellenes ; a padkás sír X — XI. századi temetőinkben éppenséggel nem tekinthető annak. Az előbbi négy sír (13., 36., 50., 52.) csontvázának testhelyzete viszont rendellenesnek tekinthető. Egész Európában a X—XI. századok keresztény és pogány temetőiben egyaránt általános a háton, nyújtott lábakkal való temetkezés, nem úgy a karok nyújtott helyzete. A karok behajlításának néhány válfaja nemcsak nagy számban fordul elő, de esetlegesnek sem tekinthető (pl. az ölben összekulcsolt kezek, vagy 3* 35