Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Csiffáry Gergely: Adalék az olaszországi magyar légió történetéhez

tÖnbe szállították. A nápolyi események hatására a légió visszamaradt alakulatai valóságos ultimátumban követelték jogtalanul lefogott társaik szabadon bocsátását, majd a légió egyik gyalogszázada letette a fegyvert, megtagadva minden további szolgálatot, míg a Nápolyban fogva tartott légionistákat szabadon nem bocsátják.

27 Ezzel kezdetét vette a légionisták tömeges lázadása, nyílt szembeszegülése a légió parancsnokságával, és az olasz kormány megbízottaival. Az olasz kormány minden késedelem nélkül a bonyodalmak megelőzésére, számítva arra, hogy a magyar légió ellenálló egységei megtalálják az együttműködés fonalát Garibaldi Szicíliában működő önkénteseivel, gyors elhatározásra jutott. Türr tábornokot ismét és hivatalosan a magyar légió főfelügyelőjévé tette, a legszélesebb hatáskörrel és intézkedési joggal felruházva. Kossuth személyét pedig elégségesnek találta az olasz kormány, hogy a továbbiakban egyedül lássa el- a Magyar Nemzeti Igazgatóság megszűnése után — a magyar légió feletti politikai irányítói és felügyeleti teendőket.

28 1862. VII. 28-án a légió parancsnoka Telkessy József ezredes lett. Telkessy és Türr azonnal hozzálátott, hogy a lázadó légionistákat lecsillapítsa, és elejét vegye a légionisták és az olaszok közötti nyílt fegyveres konfliktusnak. 1862. augusztus 12-én a magyar légió átadta összes fegyvereit a Nocerába érkezett olasz helyőrségnek, majd az olasz katonai vezetés még augusztus 13-án éjjelig az összes fellelhető légionistát Salernóban hajóra rakva, erős fedezet mellett Észak-Itáliába szállította, ahol Alessandria várába vitték a magyar légionistákat. Az Alessandriába áttelepített légiónál ezt követően három hónapig tartó nyomozás vette kezdetét. Ezalatt a légió minden tagja mérlegre került, hol miképpen vétett a légió vezetésével szemben, tanusított-e szimpátiát Garibaldi mozgalmával. Ezidőben a légionistákat az alessandriai várban őrizték lefegyverezve, az aggregált tisztekkel együtt.

29 1862. augusztus 18-án Türr tábornok napiparancsban közölte a légió hivatalos feloszlatását, és egyévi kötelező katonai szolgálatvállalástól tette függővé az újjászervezendő légióban a szolgálatot. Ennek következtében újabb távozási hullám vette kezdetét, s így a légió 1862 áprilásához képest a felére csökkent. A kilépettek, a távozók nem nyerték vissza szabadságukat, ugyanis az olasz kormány különböző városokba internáltatta őket, vagy vissza kellett térniük Ausztriába. Az 1863-ban kirobbant lengyelországi események felkeltették a magyar légió tagjainak figyelmét. Tervek születtek a lengyelek megsegítésére, sokan önkéntesként kívántak a lengyel szabadságharcosok táborába menni. Az emigráció vezetői a légiónál fellobbanó lengyelbarát mozgalmakkal szemben óvatosak voltak és szabad kezet adtak Földvárynak, aki 1862. december 1-től a légió parancsnoka, ezek megfékezésére. Az események éppen azt mutatják, hogy az emigráció hivatalos politikája az olasz kormány szigora ellenére, a magyar légiónál nem csillapodtak a lengyelbarát mozgalmak. Ez végül oda vezetett, hogy a légió zömét 1863. április 12-én vonatra rakva, átszállították Alessandriából Anconába.

30 A nagyobbrészt állandó nyugtalanságban és tettrekészségben élő légió jobb kézbentartása végett, az olasz kormány újra a légió szétszórásának tervét vette elő. Ez együttjárt azzal, hogy különböző olasz katonai egységeknek rendelték alá a légiót, ami pedig kiváltotta, hogy megnőtt a szökések száma. Földváry ezredest, a légió parancsnokát ez erősen aggasztotta, hiszen küszöbön állt, a légió egy éves szolgálati idejének vége, s várható volt, hogy a távozók száma csak nőni fog. A légió szolgálati ideje 1863. augusztus 18-án járt le, s további egybentartására Kossuth, mint a légió politikai felelőse, Földváry Károly, a légió parancsnoka, Türr 338