Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

6. ábra. Szüreti jelenet az egri szőlőhegyen 1850 táján. A kép közepén kádra helyezett szőlőőrlő malom, az előtérben álló kocsin pedig ún. régi törkölyös hordó. míg a 6 évesért már 3 forintot kértek. Ugyanekkor viszont a legsötétebb vörös borért, az úgynevezett „fekete bor "-ért is csak 1 forint 20 — 40 krajcárt fizettek,. nem is beszélve arról, hogy az olcsó siller ára 26, 46, a fehéré pedig 30 — 40 krajcár volt.

75 Minden bizonnyal a késői és helyesen megválasztott szüreti időpontban rejlik az egyik magyarázata annak, hogy a századfordulón az egri bikavér is magasabb cukortartalmú, édesebb jellegű ital volt, mint a jelenlegi emberöltőnk során.

76Éppen a jól megválasztott késői szürettel érték el, hogy egy-egy kedvező időjárású esztendőben általában kimagasló minőségű vörös borokat szűrtek. így például egy 1858. évi szüreti jelentésből arról értesülünk a borok kiforrása után 1859. februárjában, hogy „új boraink nem asztali, hanem általában nehéz pecsenyeboroknak mondhatók, mert erős és édesek. . . A legnehezebb új vörös boraink még most is édesek."

77 — A kiváló egri borász, Mártonffy Károly szerint az 1850-es esztendőkben nem nagy mennyiségű vörös asszu készült Egerben, de az ami készült „az a vörösasszuk közt ha édességre nem is, de erő- és tűzre hazánkban első helyet érdemel. "

78 Áttérve a szőlő szüreti feldolgozására, kutatásaim szerint ez némileg és esetlegesen különbözött aszerint, hogy az illető termelő a földesurat megillető dézsmát természetben, azaz mustban rótta-e le, vagy pedig azt készpénzben váltotta meg^ amint említik az iratok : árendálta. De bizonyos mértékig ezzel kapcsolatban különbség mutatkozott a széles termelőtömegek és a minőségi bortermelésre törekvő jelentékenyebb és tehetős szőlőbirtokosok feldolgozási technológiája között is. A dézsmát természetben, azaz mustban beszolgáltató többségnek a leszüretelt termés313-