Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

pusztán Ausztriába, de a német államokba való export is problémákkal küzdött. A XVIII. század során, sőt a XIX. elején is azonban még az egri vörös bornak jól felvevő piacot jelentettek a lengyelek. A borkivitelben mutatkozó nehézségek kiküszöbölésére már 1783-ból sikerült levéltári adatot találnom. A Helytartótanács egy Londonba irányuló országos bor­kiviteli társaság felállításával kísérletezett, melyben Buda, Somlyó, Sopron mellett Eger is helyet kapott volna 3 — 3 taggal. A tervezett szerint a 12 társasági tag a vál­lalkozási alap összegének a felét készpénzben, a másik felét pedig borban adta volna. A tervezett exportnál I. csak „középszerű feletti" („supra mediocria") „legjobb minőség" („de optima qualitate") jöhet számításba. 50 Tudnunk kell ugyanis, hogy II. József bár az osztrák — magyar vámterület híve volt, de nem tartotta még kellően érettnek a helyzetet és a magyarokat a Mária Terézia-féle vámkorlátozás feloldására. 51 Tőkehiány s a tengelyen való rendkívül költséges szállítás miatt a londoni borexport társaság terve zátonyra futott. A reformkor, legalább elvi kezdeményezések terén, Egerben is a borkészletek kivitelének megszervezésével próbálkozik, — kivált Fiúménak ismét az országhoz való csatolása nyomán. Tudnunk kell ugyanis, hogy az ország egyetlen tengeri kikötője 1809-ben francia uralom alá került, míg 1813-ban az angolok szállták meg. 5 1824-ben Ürményi Ferenc, Fiume kormányzója Heves vármegye alispánjának javaslatot tett az egri vörös bor tengeri külkereskedelmi forgalmának megszerve­zésére, megindítására. „Reménylem, lehetne őket (tudniillik az egri borokat) haszon­nal ösmeretesekké tenni és eladni, ha éppen nem keverve ( !) ide (azaz a fiumei kikötő­be) jönnének és lassan-lassan többi olasz és külföldi tájékokra jó állapotban próbára jöhetnének." Azt javasolja a fiumei kormányzó, hogy 25 — 30 akó (1270—1530 liter) bort küldjenek Egerből, mert „próbát tenni kellene." S egyben kezességet vállal a következő tavaszig netalán eladott borokért. Azt kéri, hogy menjen majd a szállítmánnyal egy jó egri kereskedő, aki azután Fiúméból „leginkább anglusok­kal" Triesztbe, Velencébe, Korfuba és Máltába utazhatna a borokkal, azaz elsőként a „próbákkal." „. . .a Generális Consulnak Recomendatioja kezében lévén, jó és na­gyobb számra kiterjesztett alkut tehetne, mely által az Egri Borok minden Esztendőben számosan a külföldre kiküldethetnének." A szállítmánnyal utazó egri kereskedőt, — amint írja a kormányzó, — „mindenhová Tenger által kevés költséggel elküldeném és Commerciális (kereskedelmi) tapasztalások (!) melyeket csinálhatna... sokkal többet érnének és a költségeit sajnossá nem hagynák. " 53 A fiumei „Magyar Tengeri Kormányszék" pedig a számottevő kocsin való szállítási költség megtérítésére azt javasolta, hogy a borszállító járművek Fiuméből haza felé való útukban „colonialisportékát", azaz gyarmatárut, mint aminő a „finum cukor", a jamaikai kávé és a chenzoi étolaj hozhatnának az országba a kikötőből. — Megtudjuk, hogy a kormányzó azért akart „próbát tenni" az egri vörös borral, mert a korábban neki küldött ital mindenkinek igen ízlett, közte egy a Jon-tenge­ren hajózó angol hajóskapitánynak. 54 A figyelemre méltó borkereskedelmi ötlet azonban elvetélt, amiben minden bizonnyal szerepet játszott az Eger —Fiume közötti tekintélyes szállítási költség mellett a merész kereskedelmi vállalkozási kedv hiánya, s nem utolsó sorban a bizal­matlanság a merőben ismeretlen piaccal szemben. Rövidesen azonban újból felmerül a Helytartótanács egy javaslata az egri borokkal „elindítandó Tengeri Kereskedések miképp leendő elkezdése felül." 1828-ban a felmerült ötlettel a városi tanácsülés foglalkozott, mely alapálláspontjaként kinyilatkoztatta, hogy ugyan „kedves lévén a terv" és „bátor ezen tárgy hasznos kiné­306

Next

/
Oldalképek
Tartalom