Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

tak fel. „Eger városa körül több erdős helyek lévén, — vallották 1787-ben a városbeliek panaszukban, — jelesen a Hajdú-hegy oldalon a Töviskes völgy felé mindenkor onnan a szegény emberek tűzifát onnan szabadon hordtak és mi is hordtunk. Következendőképpen azt, valamint a Szarkás és Kecske düllő helyeket is az uraság mind szőlőnek felosztotta és ahol annakelőtte erdős berkek, már most mind szőlők vannak. "

30 A Maklány dűlőt a káptalan 1778—1779-ben osztotta ki szőlő alá.

31 Az Afrikában, a Mészhegyen és a Szarkáson már a XIX. elején termőre fordultak olyan új szőlők, melyek újonnan felfogott területeken nyertek telepítést: Új Afrika, Új Mészhegy és Új Szarkás. 32 Lássuk tehát a város szőlőtermő területeit a XVIII. század második felében s a XIX. század első évtizedeiben. A. Keleti oldal. 1. Püspöki (1804-től érsekségi) terület. Nagy Eged, vagy Szőlőske, Eged oldal, Kis Eged, Alsó- és Felső-Cigléd, Nagy és Kis Bajusz, Barkóczy-hegy (ma: Birka), Városoldal (a Cigléd déli végénél a város felé fekvő oldal), Donát, Tót-hegy, Afrika, Mészhegy, Síkhegy és Nyergeskő. 2. Káptalani terület. Álmagyar, Kőporos, Tihamér. B. Nyugati oldal. 1. Püspöki (1804-től érsekségi) terület. Hajdúhegy, Rác-hegy, Szarkás és Kecske-dellés. 2. Káptalani terület. Nagy és Kis galagonyás, Maklány, Kocs. E nagy kiterjedésű szőlőtermő terület legjelentékenyebb tagját a XVIII. században, de még a XIX. elején is, vitathatatlanul a Nagy Eged és az Eged oldal alkotta. Egy szakértő 1828-ben egyértelműen azt állapította meg, hogy Egerben erősségre, színre és aromára a legjobb minőségű borok az Egeden termett szőlőkből szűrhetők?

7. Ugyanez az ampelológus jó minőségű hegyeknek vallotta a Síkhegyet, a Kis Egedet, a Ciglédet, a Városoldalt, a Bajuszt és a Barkóczy-hegyet, a Kecske-dellést, a Rác- és Mészhegyet, a Tihamért, Almagyart és a Kőporost is, nem feledve ki a Galagonyást.

34 Kutatásaink alapján vitathatalan egyértelműséggel Eger városát a szőlőmonokultúra egyik tipikus helyeként jelölhetjük meg. A város fejlődésével párhuzamosan fejlődött a szőlőkultúrája és természetszerűen a bortermő terület kiterjedése is. Egy futó összeállítás a szőlőbirtokok számáról jól illusztrálja állításunkat.

35 A termett bor, tehát elsöprő zömében a vörös bor mennyiségére valamelyes 300