Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

ségi borkészítésre való törekvés jegyében a nagy festéktartalmú fekete fürtökből a „vinum subrubrum", illetve a „siller" mellett „vinum rubrum"-ot, azaz kifejezett vörös bort is készítsen. Ennek a körülménynek volt döntő szerepe az egri bikavér kialakulásában, — amint azt majd a későbbiekben során fogjuk látni. Az egri vörösbor-kultúra kapcsán vizsgálat tárgyává tettük az egri szőlőhegyekben művelt fekete szőlőfajtákat. Nagy szerencsénkre 1828-ból fennmaradt szakszerű leírásban szerepel a város határában művelt szőlőfajták pontos listája.

21 A nagy tudású, de magát név szerint meg nem nevező szakember gondos munkájában céltudatosan különbséget tett a „fehér fürtű szőlők" mellett a „veres fürtű" valamint a „fekete vagy sötétkék fürtű szőlők" között, sőt az utóbbiak kategóriáján belül számba veszi a bor készítésére kevésbé alkalmas fajtákat is. Bár kifejezetten a vörös bort adó szőlőket vizsgáljuk, de történeti becsére való tekintettel szükséges nek és hasznosnak látjuk mindkét szőlőfajta teljes listáját közreadni. E szerint tehát /. Fehér fürtű szőlők, a. Jó és közepes fajták: Bátai édes szőlő Fejér gohér Fejér kadarka Fejér rózsa szőlő Galyas fejér nagy fürtű Gyöngyösi fejér Jóféle fejér frankus Kőszemű Nagyszemű muskataly Pelyhes szőlő Petrezselyemszőlő Som gohér Tót gohér Zöld furmint b. Inkább étkezésre és fürtösen való eltételre alkalmas, mint borkészítésre: Fejér bakator Fejér kecskecsecsű Fejér tökszőlő Kisszemű muskatal Nagyszemű maruzsa Polyhos Rossz fajtájú frankus Zöld kecskecsecsű II. Veres fürtű szőlők: Közönséges rózsaszőlő Pankota rózsaszőlő 295