Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában
1. Notesz 1878-79-ből (В 75.213.1. Usz.) Minden szélén nagyon kopott borítójú, kisméretű jegyzetfüzet. Gárdonyi hátsó fedélként egy keményebb papírból készült naptárat fűzött hozzá. Az első borítóra eredetileg gondos szópírásbetűkkel ráírta: „Ziegler Géza tulajdona". Később ezt a feliratot tréfás rajzokkal eltakarta és a notesz külsejének felső jobb sarkába egy papírszeletkét ragasztott, amelyen nyomtatva szintén a neve áll : „Ziegler". A noteszt Gárdonyi fehér cérnával újrafűzte. A kopottságon kívül ez is mutatja, hogy a jegyzetfüzetet használója sokat forgatta és a bele jegyzetteket fontosnak tekintette. A füzetben összefüggéstelen lap- és oldalszámozások találhatók. Az is lehetséges, hogy több füzet szétesett lapjai vannak ebben a noteszben egybefűzve. A lapok száma 42. Mérete: 105x60 mm. A 3. lapon érdekes, de korábbi eseményre utaló naplószerű bejegyzés olvasható: „1874. január 16-án pénteken áldoztam először." Gárdonyi apja református, anyja katolikus volt. Nevelésében az anya hatása érvényesült mélyebben. 5 Az első áldozás a gyermek életében jelentős mozzanat. Gárdonyi kutató és mindennel vitatkozó szellemének egyik legelső bizonyítéka az idézett bejegyzést követő szöveg : „Régebben a r. kath. hívek az oltáriszentség et nem közvetlenül szájba, hanem kézbe kapták, — és ugyan a férfiak tenyerökre, a nőnembeliek pedig tiszta kendőcskére s így vitték azt tiszteletteljesen szádokba." A 8. lap másik oldalán ezt olvashatjuk: „Az első Virginia szivart 1879. Szept. 30. szívtam el életemben. (Mondhatom nem a legjobban esett. Csak szívja, akinek kedve telik benne.)" Mosolyt keltő megnyilatkozás ez attól az embertől, aki élete utolsó napjáig erős dohányos volt és minden emberi szenvedélyt elítélve csak a dohányzást tartotta nagyra. Egyszerre negyven pipája is volt és cikket írt a Pipázás művészete címmel. A notesz 10. lapján említi az író először olvasmányai, érdeklődését felkeltő könyvek címét. A későbbiekben sok hasonlót találunk, és az ilyen jegyzeteket figyelembe is vesszük, mert az olvasmány a tudás forrása, az érdeklődés irányainak mutatója. Mindig tartsuk szem előtt, hogy fiatalkori feljegyzéseket tanulmányozunk és, hogy Gárdonyi magánkönyvtárában élete végén tízezer válogatott kötet volt. Könyvcímek a 10. és 11. lapon: „Torkos László: Olvasókönyv a költészettanhoz. Toldi: a magyar költészet kézikönyve. Vámbér y : Vándorlásaim Perzsiában. Nendvitch K.: Amerikai utazások. Egy honvéd köztüzér élete 1849—48-ben. Corzán-Avendano G. : A föld őstörténelme. 200 adoma: Hahaha. Bosco a bűvész. A természet könyve. Haeckel: Az emberi nem eredete és törzsfája. Magyar László: Dél-Afrikai utazásai. Csokonai: Dorottya." Az utóbbi könyvek mellé az árakat (20 — 50 krajcár) is felírta Gárdonyi, feltehetően ezeket meg is vette. A 11. lapra a következő meglepő bejegyzésket írta a tizenöt éves gimnazista: „878. Petőfi társaság ülésein voltam Jan. 13. Február 17-ik. Márcz 10. Ápr. 14. — Kisfaludi társ. Febr. 10. " Valóban korai érdeklődés ez a vezető irodalmi társaságok tevékenysége iránt! A 12. lap másik oldalán olvashatjuk: „Saját szerzemény 78-ból" és alatta az a három négysoros szakasz, amelyet Gárdonyi József is közöl könyvében 6 , mint a pályakezdés emlékét. Ugyancsak a 12. lap másik oldalán olvasható ez a semmiségnek tűnő bejegyzés: „Május 12-ikén ettem először cseresnyét 878" Ebben a rövid mondatban felismerhetjük Gárdonyi törekvését, amely 1910—1922 között a Természet kalendáriuma 7 című titkosírásos füzetet is eredményezte. A természet jelenségeit rendszere208
