Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

7. ábra. Piros szőttesmintákkal gazdagon díszített „szentkúti tarisznya" (Őrhalom, Nógrád ni.) BM. Gy. 162 -1948. Flórián M. felv. ismertetése nem lehet e dolgozat célja. Esztétikailag talán legszebbek a pirossal szövött, szedettes-forgatásos minták, a százszálas rózsák széles sávjai, amit a legkitűnőbb palóc szövőasszonyok habozó desz&ácskák segítségével szőttek. Különösen szépek az Ipoly-vidéki tárgyak (6—7. kép). Ezek között is a legtöbb el van látva szőtt vagy kivarrott tulaj don jeggyel, gyakran rövid felirattal is. A balassagyarmati Palóc Múzeum egyik búcsús tarisznyáján a következő felirat olvasható: Ádám Mariska, Csitár, 1911. március 7-e. 3) A harmadik csoportba azokat a díszes hátitarisznyákat kell besorolni, amelyeken szőtt piros sávok, csíkok egyáltalán nincsenek, amelyeket kizárólag geometrikus vagy természetes virágminták füzérei élénkítenek. Ezeken az ornamentika nem annyira zsúfolt, mint a 2. csoportba tartozó tarisznyákon. A geometrikus minták szövéssel vagy keresztszemes hímzéssel, merkeléssel készülnek (12. kép). Ezt a gyakran azsúrozással (borsókázássa.1) is élénkített díszítőtechnikát elsősorban a borsodi barkó és az észak-hevesi palóc falvakban lehet megfigyelni. Ugyanott nagyon kedveltek a selyemfonállal, szálöltéssel hímzett hátitarisznyák is (8. kép). Ali. képen látható tarisznyát Boros Piroska szőtte és varrta 1910-ben Hevesaranyoson, de a hímzését Kós Józsefné készítette 1927-ben. A kétnyüstös kendervászonra hímzett virágfüzérek kék és rózsaszínű virágokból, sárga szirmokból, zöld levelekből állnak. A Csernely-völgyi barkó falvak búcsús tarisznyái a század184