Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

18. ábra. Népi fogalmazású vakolat díszítés 1890-ből. Rózsaszentmárton, Apci u. 12. vagy lehet művészi hatásra törekvő, mint Kisnánán, ahol a fehér falsíkból kiemelkedő tagozatokat világoskékre festették (21. ábra). Mind a véghomlokzat, mind az udvari homlokzat szerkezeti eleme az ablak, ami az építő gyakorlat fejlettebb szintjén díszítő tényezővé is válik. A legrégibb földfalazatú, fa, vagy sövényházakon csak ablaknyílásról lehet beszélni, minden díszítő, vagy erősítő keretezés nélkül. A XVIII. század végén a földesúr meghatározta az uradalmi épületek ablakainak nagyságát, amiből arra lehet következtetni, hogy a társadalmi státus és az ablakméretek között egy időben összefüggés volt, de nemcsak a nagybirtok üzemszervezetén belül, hanem a falusi közösség keretei között is. Saját helyszíni gyűjtésünk erősíti meg ezt azzal, hogy Makiáron egy szegényebb család a múlt század második felében új házuk építésekor a községi bíró elbontott házának kő ablakkereteit vette meg, de megrövidítették a keretköveket, mert a nagy ablakot a maguk szegénységéhez nem tartották illendőnek.

26 Évszázadokon át az ablakok nem voltak nyithatók, Békés megyében 1831ben eltiltották az asztalosokat a „szárnyatlan ablakok készítésétől", de az északi, 148