Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

aszimmetrikusan elhelyezett ablakkal. A sövény oromzat általában ott maradt meg, ahol azt korábban az előeresz valamelyik formája fedte. Az ágasfás homlokzat egyik jellemzője volt a múlt század végén az ágasfa két oldalán húzódó patka, amiről valószínű, hogy egy időben az ágasfa alapját képező, hatalmas fatörzs, vagy gerenda volt

18

. A másik korai homlokzatforma a kontytetős házvég, amelyben a legtöbb esetben díszítetlen, régen egyablakos végfal felett nincs oromzat, helyén a tető sátorszerű síkja dől a tetőgerinc felé (11. ábra). A kontytető széles előereszét gyakran a mestergerenda díszesen faragott vége is tartja. Az ollóágas megjelenésével a homlokzat csak annyiban változik, hogy az egyetlen ablak

19 és a padlás szellőző nyílása az aszimmetriából a közép felé tolódik (12. ábra), de az egjtűzhelyes ház oromcsúcsa nyitott, a padlásról kitóduló füst számára. Ezek a vesszőből, nádból font, tapasztott oromzatok a múlt század közepén átadják helyüket a tapasztott vályog és kő-, illetve a fűrészelt deszka oromzatoknak. A népi műemlék színvonalát elérő parasztházak véghomlokzata ezekből az anyagokból készült és az anyagok megszabta sajátos díszítőmódot viselte. A korábbi sövény oromzatot a kőépítkezés hagyományos gócait kivéve általában deszkával cserélték fel és a többnyire fenyődeszkát háromféle technikával szerkesztették oromzattá. A deszka „vertelek" elterjedése ismereteink szerint az 1850-es évekkel kezdődik, amit a jobbágyfelszabadítás társadalmi és gazdasági következményei indokolnak, de az új anyag és szerkezet térhódítása lassú, van 12. ábra. Egy ablakos véghomlokzat szelemenes, ollólábas tetőszerkezettel. Poroszló, Földvár u. 29. 143