Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

7. ábra. Oldalfalakra támaszkodó mély előeresz. Eger, Árnyékszala 72. sz. zsellérház, XVIII. sz. a típus megismerésére. Az előereszt fontos láncszemnek tartjuk a magyar parasztház fejlődéstörténetében, mert körülfalazásával egyszerű módon alakulhatott ki a ház második, vagy harmadik sejtje, a forma pedig a bronzkor lakóházaitól kezdve számos példával és analógiával szolgál

16

. A ház külső megjelenésében a tetőforma olyan szorosan kapcsolódik a homlokzatúhoz, s különösen a véghomlokzathoz, hogy jellemzésük, leírásuk önállóan alig lehetséges. A homlokzat tömegét és kontúrját lényegesen meghatározza a tető nyereg, konty, vagy lekontyolt formája. A falusi ház túlnyomórészt véghomlokzatával néz az utcára és arról mindenki leolvashatja gazdája vagyoni helyzetét, társadalmi állapotát, konzervatív, vagy haladó gondolkodását. Mindez főleg az építőanyagok kiválasztásában, alkalmazásában fejeződik ki és több más építő, díszítő elem megjelenésében. A véghomlokzat legrégebbi formáinak hatnak a mai épületállomány ismeretében a tapasztás nélküli sövény és a kontytetős homlokzatok. A történeti anyag és az analógiák nyomán joggal feltételezhető,

17 hogy általában a XVIII. század közepe előtt még használatos volt az oromzat nélküli nyeregtető nyílt padlástérrel. A padlástér két végének lezárásával kialakult a kétrészes homlokzat, amelyen az oromzatot növényi anyagokból fonták, majd később be is tapasztották. Gyűjtéseink már igen kevés sövény oromzatú házat találtak (10. ábra), ebből feltételezzük, hogy ez az anyag és szerkezet a XIX. század első fele óta csak ritkán, inkább csak a legszegényebbeknél készült. Az egyenes, hosszú ágasfás házak egy részének ugyancsak sövény, vagy a fallal összefüggő, vakolt oromzata van, többnyire egy 140