Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain
Bakó Ferenc TETŐFORMÁK, HOMLOKZATOK A BÜKK ÉS A MÁTRA VIDÉKÉNEK PARASZTHÁZAIN Minden épület külseje révén jelenik meg először környezete előtt és a szemlélő is első benyomását kívülről kapja. Amíg a városi magas épületek esetében ezt a funkciót főleg a homlokzatok teljesítik, addig az alacsonyabb parasztházak megjelenését erősebben befolyásolja a tetőforma is. A tető szervesebb része itt a homlokzatnak, mint a magas épületeknél, ahol — különösen sűrűbben körülépítve — a tető alig látható, ennélfogva alig érvényesül. Gyűjtőterületünkön a tető általában két alapformára vezethető vissza, amelyek egy évszázad távlatán túl részben táji variánsoknak is tekinthetők. Amint a ház anyaga, alaprajzi elrendezése és tüzelőberendezése tájanként két alapformára bomlik, a tetőforma is különbözik, legalább is a két nagy táj egységében. A népi építkezést befolyásoló gazdasági és természeti tényezők működése következtében természetes anyagokkal fedett, régi formájú tetőket gyűjtőterületünk északi részén kisebb, a déli részeken nagyobb számban találtunk. A hegyvidéki tetőformák ismeretéhez ezért inkább csak a tüzelőberendezéssel összefüggésben a fejlődéstani sorrend kialakítása útján tudunk hozzájárulni. A füstelvezetés módja u. i. egyes esetekben hatással van a tető és az oromzat formájára, ami az alapformákból keletkezett változatok közül kettőnél tételezhető fel, 1 legalábbis a tetők legrégebbi, ismert formájában. Az északi hegyvidék tetőformáinak elődeink közül csak néhányan szenteltek figyelmet. Az időben első forrás szerzője a műszaki képzettségű Pápai Károly adta ezen a téren is a legteljesebb leírást és elemzést 1893-ban megjelent munkájában, ami kimondottan a palóc építkezés ismertetését tűzte ki célul 2 . Pápai a palóc ház tetőformájának fejlődését két alapformára vezeti vissza. Az első a „farazatos" forma, vagyis a kontytető, amin később megjelenik az oromcsúcs alatt a füstluk, ez még később megnövekszik, majd bedeszkázzák és kialakul így a füstlukas kontytető. Ennek a fejlődési formának második változatát abban látta, hogy a kontytető oromcsúcsa megmarad — mint csonkakonty —, ez alatt függőleges oromzat fejlődik ki, alatta vízvetővel. Amíg az előző evolúciós elméletekhez nem hoz fel egyetlen példát sem, addig a másik lehetőséget a Bélapátfalván megfigyelt jelenségekre alapítja. Ez a forma egyszerű nyeregtető, aminek utca felőli oromzatát sövény fal képezi, s ennek felső háromszöge a füst eltávozása érdekében nyitott. A sövény oromzat anyaga változik később : vályog, majd kő vagy tégla foglalja el a helyét. Nyáry Albert 1909-ben megjelent Nógrád megyei leírása egyetlen adattal járul hozzá a tetőformák ismeretéhez 3 . Szövegéből és a 11. sz. ábrából egyértelműen adódik az, hogy Pilinyben a kéménytelen, kürtös kemencés házat kontytető fedte, amelynek utca felőli oromzatán füstluk volt. — Istvánffy Gyula, akinek 1887 — 1888-ban gyűjtött adatai 1911-ben jelentek meg 4 , egyetlen tetőformát ír csak le, az elöl fonott oromzatú nyeregtetőt, amit a kéménytelen házaknál alkalmaztak. 133
