Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.
59 Fa kopjak, fejfák, keresztek kitűnő fényképeit közölte le a szlovákiai temetők néprajzi szempontú feldolgozása, bemutatása alkalmával : Rudolf Bednárik (Cintoriny na Slovensku. Bratislava 1972). Már 25 — 30 éves fejfák, keresztek is súlyos mértékben repedezettek. 60 évesnél régibb ilyen jellegű faemléket nem is tudott bemutatni. — Saját gyűjtéseink, vizsgálataink Csongrád és Bács megyék néhány temetőjére terjedtek ki és Heves megye két elhagyott zsidó temetőjére (Gyöngyöspata, Monosbél). 60 Kniezsa I., Magyarország népei a XI. században. SZIEMK II (Bpest 1938) 371. 61 Először Tompa Ferenc gyűjtött innen tiszai kultúrába sorolt anyagot. 1967 —68-ban Korelc József és Patay Pál néhány napos szondázást végzett. A vonaldíszes kerámia kultúrájának és a péceli k. korai fázisának telepanyagát tárták fel (MNM Adattára I. 3/69) A poroszlóiak Ráboly II. táblának nevezik a szóbanforgó területet. Dolgozatunk I. részében posztuláltunk Rábolyon egy középkori faluhelyet, bár okleveles anyagunk nincsen. Itt szeretnők a történeti földrajzi képhez kiegészítésül hozzáfűzni, hogy a rábolyi XII. századi faluhely a poroszlói Árpád-kori vártól (udvarháztól) mintegy 5,5 km-re van. Ugyanennyire van Magyarad Árpád-kori faluhelye, azután Hegenülése a Nagy Kótahalom közelében, továbbá az Újlőrincfalvától E-ra kiemelkedő Alsógyep: Mezőharsány vagy Mezőizsép leginkább feltételezett faluhelye. Tehát a királyi udvarház körül 5 — 5,5 km-es távolságban jelentkeznek szállások és nem 2 — 3 km-es körzetben, ahogy ezt a tájék faluhálózatának az ismeretében várnók. Lehet, hogy a későbbiekben a fenti szabályosság értelmezhetővé válik. Persze a Poroszló körüli széles ívben lakatlan terület még így sem értelmezhető 3 — 4 ismeretlen falu pusztulásának a feltételezése nélkül. 62 Kiss János egyetemi tanár meghatározásai. Megjegyezzük, hogy Rábolyról a legrövidebben az Eger patak mentén felhatolva érünk olyan területre, ahol követ bányásztak, s ez Eger vidéke, ahol éppen a tufához lehet ma is a legkönnyebben hozzájutni. 63 Az eszköz ilyen rendeltetésére már az ásatás idején gondolt Fodor Jjászló. A néprajzi irodalomban csak fából készült kuttyogatóról olvashatunk: ez kivájt vagy talpas fácska. (A Magyarság Néprajza II. Bpest 1941, 76.) 64 A kora-középkori falukép tarkaságát a földkunyhók körüli felszíni építményeken kívül úgy látszik az is fokozta, hogy ugyanabban a faluban egyidőben többféle módon épített házban laktak télen is. 65 Русанова, И. П.: Славянские древности VI— IX в. в. между Днепром и Западным Бугом. Археология СССР. Свод археологических источников. Вып. Е. 1—25. Москва 1973, 23—25. 6П Кучинко, М. М.: Давньорусью житла на землях Захщного Побужжя i Посоння. Археолопя 15/1975/ Киев 1975 104—108 67 Приходнюк, О. М.: Ранньослов'янське житло на Подшль Археолопя 3 (1971) Киев 1971. 26—37. 68 Федоров, Г. Б.: Население Прутско-Днестровского междуречья. МИА 89 (Москва 1960) 185—188. 69 Башилов В. А., МИА 108 (Москва 1963) 282—285. 70 Bondarov és Csernecs között a Lug I —H, Makarov határrészben és Sztecovka mellett: МИА 108, 145-208., 223., 234-242. 71 МИА 108, 220. 72 Третьяков, П. H.: Древности второй и третьей четвертей 1 тыс. н. э. в Верхнем и Среднем Подесенье (Раннесредневековые восточнославянские древности. Ленинград 1974 55—63). 73 Горюнов, Е. А.: Селище Целиков Бугор на Средней Десне. КС 129 (1972) 42—46. 74 Ляпушкин, И. И.: Городище Новотроицкое. МИА 74 Москва —Ленинград 1958. 75 Hogy csak az újabb kutatásokra hivatkozzunk Harkov körzetében a Donee jobbparti Ud mellékfolyónál feltárt telepre: Шрамко, Б. А.: Раннеславянское поселение VIII — X вв. на Донецком городище. Древние славяне и их соседи. Москва 1970. 105— 108. 76 Белецкий, В. Д.: Жилища Саркела-Белой Вежи. МИА 75. Москва —Ленинград 1959, 40—134. 77 Плетнева, С. А.: От кочевий к городам. МИА 142. Москва 1967, 51—70. 60
