Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Németi Gábor: Lengyel menekültek a II. világháború idején Hatvanban

Ezen kívül alkalmanként uzsonnára, vacsorára a helybeliek vendégül láttak néhány menekültet. A felnőtt, egyedülálló lengyel férfiakat közös helyen szállásolták el. A második csoport amikor megérkezett, az első éjszakát a Hatvani Téglagyárban töltötte. Innen másnap a Katolikus-körbe költöztek, de még mindig ideiglenes jelleggel: csak a padlóra hintett szalma jelentett fekhelyet számukra. Néhány nap múlva az ipariskolát rendezték be nekik, aztán a Király vendéglőben (jelenleg a Kállai Éva Leánykollégium) végül a Kossuth téren, a Csépány féle házban.

8 Az itt levő nagy szobák berendezéséhez a cukorgyár igazgatója adott ágyakat és takarókat. Később az ideiglenes jellegű ágyneműt kényelmesebbre cserélték ki, miután a vöröskereszt gyűjtőakciójának eredményeképpen a központi szervek megfelelő mennyiségű ágyneműt bocsátottak rendelkezésre. A helyi újság így örökítette meg rövid hírben a vendégek megérkezését: „Lengyel menekültek érkeztek Hatvanba, akiket a lakosság túláradó szeretettel fogadott. Hatvan lakossága valóban jószívűségének adott kifejezést, amikor szinte verseng vendégeiért. Remélhetőleg ez a szeretet megnyilvánulás maradandó lesz, és a lakosság igyekezni fog a menekültekkel keserves sorsukat feledtetni. "

9 A helyi hatóság hivatalos menekültügyi megbízottja dr. Lénárd Béla volt, de sokat segített neki ebben dr. Papp Zoltán jegyző is. Hamarosan megjelent a községben a kormány megbízottja, Antal József államtitkár, aki elismeréssel adózott a hatvaniak áldozatkészségének és leleményességének.

10 A menekültek étkeztetése különböző formában oldódott meg. A magasabb rangúaknak a Káposztás féle vendéglőben főztek, a közembereknek pedig közös konyhán, amelyet a cserkészotthonban rendeztek be. A főszakács tisztét Kindtner József cserkész-tiszt töltötte be. Segítette őt naponta két cserkészfiú felváltva.

11 Közöttük volt Bárányi János 18 éves vasutas is, akit szolgálat közben Füzesabonyban egy vonat halálra gázolt. Temetésén részt vettek a lengyel menekültek is, és koszorút helyeztek a sírjára.

12 A konyhai felszerelést kezdetben a helyi cserkészcsapat kölcsönözte : „gulyáságyú", csajkák, stb. Később a tábori edények helyett a központ utasítására polgári jellegű edényeket vásároltak. Az élelemellátás bőséges volt és jó minőségű. Reggelire leggyakrabban kakaó, zsemle és vaj. Tejet a nagyteleki uradalomból szállítottak. A süteményeket négy pék sütötte : Suba, Hegedús, Cukker és Dittel. Ebédre mindennap volt hús, péntek kivételével. Vacsorára mindig főtt ételt kaptak, csak vasárnap nem. Még most is emlékeznek rá a hatvaniak, hogy mennyire szerették a paradicsomot és a szőlőt. Szokás lett őket meghívni szőlőt szüretelni. Nem pénzért vállalták a munkát, csak szórakozásképpen. Kezdetben szokatlanok voltak számukra a zsíros magyar ételek, de aztán annyira megszerették, hogy bár felajánlották nekik, nem kérték a lengyeles ételeket. Kiváltképpen a magyar sütemények nyerték meg a tetszésüket. A nők igyekeztek megtudni ezek receptjét. Vasárnaponként és ünnepnapon bor is volt ebéd után. A menekülők viszonylag kevés csomaggal jöttek, ami a körülményeket figyelembevéve teljesen érthető. Nem állott rendelkezésükre elegendő szállítóeszköz, nem is számítottak arra, hogy hónapokon keresztül kell távol maradniuk otthonuktól, így aztán nagyon is szükség volt azokra a ruhadarabokra, amelyet a Vöröskereszt juttatott számukra. Ezeket részben adományokból természetben gyűjtötték össze, részben készpénzért vásárolták meg számukra a helyi boltokban : törülközőket, cipőket, fehérneműt. 319