Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

.. . Szociáldemokraták bizony ezek a jó beadványírók, akik a társadalombiztosító választások előtt meg akarják mutatni, hogy ők élnek, sőt lépéseket tesznek a „munkásság" érdekében, hogy legyen mire hivatkozniuk kortes hadjáratukban. ... s igazán ne vegye a munkásság zokon, ha erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy a gondolkodásában és világnézetében egységes Eger egy fillérrel is hozzá járuljon egy szociáldemokrata tűzfészek megteremtéséhez. ..." A képzett fajankók maradéktalanul a közönség elé tárták mindazt, amiből egy sort sem közölnek, ha megküldjük a szerkesztőségnek is azzal az „alázatos" kéréssel, szíveskedjenek közölni. Számunkra nagy hátrányt jelentett, hogy nem volt lap, amelyen keresztül a tömeghez szólhattunk volna s így szinte szótlanul kellett tűrnünk a ránkszórt rágalmakat. Ebben pedig nem volt hiány. Emiatt többször tiltakoztunk a lap szerkesztőségénél, de még csak válaszra sem méltattak. Ha olyan röpcédulákat kaptunk, ami az OTI-ban folyó pénzpocsékolást és korrupciót leplezte le, ezeket Egerben és a fontosabb vidéki községekben osztottuk szét. Sokat ki is ragasztottunk, amit az elvtársak éjjel végeztek. Többször előfordult, hogy elvtársainkat az ellenfél emberei ilyenkor megtámadták, amiből verekedés lett. Ettől kezdve a ragasztó elvtársaink mellé testőrséget szerveztünk. Az EGER ápr. 21-i száma közli a Nemzeti Blokk jelöltjeinek teljes névsorát azzal az ijesztgetéssel, hogy leközli a mi listánk névsorát „az összes ajánlók nevével". Megtévesztésül a névsor végén a következőket írja. „Ez a két lajstrom tehát az, amelyekre a május 12-i és 13-i választások alkalmával minden nemzeti és polgári érzésű embernek szavaznia kell, akiben még egy csepp nemzeti öntudat van s aki nem akarja, hogy a bolsevista patkányláz főfészkének a régi Munkásbiztosító Pénztárnak átkos uralma visszajöjjön." Befutottak a mi listánk vidéki ajánló ívei is és ezekkel a szükségesnek többszörösével rendelkeztünk. Az ívek benyújtása előtti estén megbeszélést tartottunk. Megállapítottuk, hogy ha elsőnek adjuk be az íveinket, akkor az ipari munkavállalóknál a Nemzeti Blokk bajban lesz, mert sok olyan név szerepel az íveinken, akik a mi íveinket írták alá először. Ezesetben nekik ezeket az ajánlókat pótolniuk kell. A kiskereskedőknél még az a lehetőségünk is megvolt, hogy a választmányi tagság máris a miénk, mert nem tudják időben pótolni a hiányzó ajánlásokat. De bajban voltak a kisiparosok ajánló íveivel is. Hol volt már Subiknak a pökhendi kijelentése : Le fogjuk őket lépni, még hírmondó sem kerül belőlük a választmányba. Most már ők is tudták, hogy másként alakultak a dolgok. Nem jött ám ez magától. Sok-sok lelkes ember önzetlen munkájának volt ez az eredménye. Az elvtársaknak nagyon a lelkükre kötöttem, hogy a benyújtás időpontja előtt már egy órával legyenek az OTI Knézich utcai épülete előtt, hogy mi nyújthassuk be elsőnek az ajánlási íveinket. Hiszen ezen — mint említettem — sokat nyerhetünk. Megbeszéltük, hogy egyszerűen elálljuk a szűk folyosón levő igazgatói iroda ajtaját és lehetetlenné tesszük, hogy oda a Nemzeti Blokk emberei jussanak be elsőnek. Figyelmeztettem az elvtársakat, hogy erről a tervünkről hallgatni kell, mert meghiúsulhat. Másnap reggel az elvtársak a megbeszélt időpontban gyülekezni kezdtek. Ott voltak a kiskereskedők és a kisiparosok listavezetői is. Jóval többen voltunk a szükségesnél és ezt azért rendeztem így, hogy a Nemzeti Blokk emberei még közelébe se jussanak az igazgató ajtajának. Ezeknek az emberei egyébként sem mutatkoztak és ennek örültünk is, mert a mi bizottságunk egy listavezető kivételével mind együtt volt és most már biztosak voltunk az elsőségünkben. Az egy, aki hiányzott Schiller volt. Bár idő még volt Schiller késése idegesített valamennyiünket. Ő meg messze a Kertész utcában lakott, ahová az egyik elvtárs kerékpárral ment le. Úgy 10 perc múlva azzal jött vissza, hogy a felesége szerint Schiller már 287