Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

volt az igazoltatás után félrevitték és bántalmazták. A csendőrök durva fellépése nagy visszatetszést váltott ki a jelenlevőkből. A szép kirándulás valóban emlékezetes maradt az elvtársaink és a szimpatizánsok számára, de nem úgy, ahogy azt mi elgondoltuk. Ez volt az elnyomás 25 éve alatt az egyetlen május 1-i illegális ünnepség, amit az egri szervezett munkások tartottak. Úgy 3—4 nap múlva Fazekas Jánost, Gertner Istvánt és engem a Csiky Sándor utcában levő csendőrparancsnokságra idéztek. Egy fiatal csendőr hadnagy hallgatott ki. Előre megbeszéltük, hogy a csendőri beavatkozásra semmi ok sem volt, mert a természetbarátok egy családias kirándulást rendezett, amelyen bárki részt vehetett. Ez is igazolja, hogy annak a természettudományos előadásnak, amelyet az egyesület előadója tartott semmiféle politikai célja nem volt. A hadnagy megjegyezte, hogy az őrs parancsnokát úgy informáták, hogy ott egy politikai gyűlés van, ahol egy pesti agitátor a munkásosztály felszabadításáért folyó harcról és május 1. jelentőségéről beszélt. En erre azzal érveltem, hogy ha ilyen gyűlést szándékoztunk volna tartani nem vittünk volna nőket gyerekeket és ismeretlen idegeneket. A végén a hadnagy azt Ígérte, figyelmeztetni fogja az őrsparancsnokot, hogy máskor ne hamarkodja el a dolgot és elnézést kért. Örültünk neki, hogy így fordult a dolog és nem is sejtettük, hogy milyen hatást vált ki a turista csoportban. Már említettem, hogy a vezetőség mennyire aggódott a csoportban megnyilvánuló új irányzat felülkerekedése miatt és most, hogy egyik rendezvényét a csendőrök oszlatták szét, három tagot pedig beidéztek a csendőrségre, megijedtek. Elesén elítélték a kirándulás szervezőit és valamennyien lemondtak s a megijedt polgárok egymás után jelentették be a csoportból való kilépésüket úgyhogy a több mint 100 tagot számláló csoportban 34-en maradtunk. Összeültünk és megválasztottuk az új vezetőséget. Ekkor kértek, hogy vállaljam el az elnökséget, de ez akkor még többet ártott mint használt volna a csoportnak. Elhatároztuk, hogy kedvelt kiránduló helyünkön a Nagy Tiba alatt egy kis telket vásárolunk és azon egy védkunyhót fogunk társadalmi munkával építeni. Amikor az ijedten szétrebbent tagok látták, hogy senkinek sem vették a fejét néhányan visszajöttek. A telket még azévben meg is vettük és a takaros kis védkunyhót meg is építettük. A csoport tagjai nagy lelkesedéssel dolgoztak a kunyhó megépítésén, amelyben 8 férőhelyes prices, asztal, két lóca és egy asztaltűzhely volt. A berendezés gyorsan kiegészült szalmazsákokkal, pokrócokkal stb. és a 46 főnyi kis csapat büszkén mondhatta el, hogy amit nem tudott megvalósítani egy nagylétszámú és anyagiakkal is jobban álló csoport, azt mi megvalósítottuk. Ebben az évben kezdett a csoport barlangkutatással is foglalkozni. A turista csoportban kifejtett munkám mellett nem hanyagoltam el a párt és a szakszervezet érdekében kifejtett munkámat sem, ami ekkor már inkább az eredmények tartására és az otthon ügyének a szorgalmazására szorítkozott. Az otthon ügye lassanként már átkává kezdett válni a mozgalomnak, mert a sok huzavona kedvét szegte sok agilis elvtársnak. Ekkor már hét szakmának működött Egerben csoportja úm. építők, vasasok, fások, cipészek, nyomdászok, élelmezésiek, kereskedelmi alkalmazottak. A hét szakma központjainak csak párszáz pengővel kellett volna az otthon számára alkalmas épület megvételéhez hozzájárulni, ami szárnyakat adott volna a mozgalomnak. Ehelyett végnélküli alkudozásokba és megbeszélésekbe fullasztották az ügyet. Végül is meguntuk és az 1928. július 12-én tartott összvezetőségi ülésen előterjesztett javaslatomnak megfelelően a Kígyó utcában kibéreltünk egy 3 szoba, konyha és egy külön helyiségből álló objektumot. Ha a Szakszervezeti Tanács csak egy kicsit is erélyesebben fogja meg ezt a kérdést akkor másként alakult volna az egri munkásmozgalom sorsa. 277