Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

kabátocskát viselt és frigiai sapkát. A báróné ölében pihent legszívesebben. — Mikor falura mennek, a nép nagy szemnyilatokkal nézi a majmot. Azt vélik, hogy a gyermeke." Az „Sz" gyűjtőborítékból hat cédula került elő, amely a Szunyoghy miatyánkja címú krimi-külsőbe öltöztetett lélekelemző Gárdonyi regényre vonatkozik. A közülük most idézendő két cédulán a mü fő kérdésének, az élethez való ragaszkodásnak megfogalmazását olvashatjuk. Az első a d. ltsz. cédula : „. . . No és mit szóljunk akkor a méglejebb valókról ? a nyomorékokról, akiknek egy rossz mankóra támaszkodik az élete ? Mit szóljunk a vakról, akinek soha nincs nappala ? Mit szóljunk a négykézláb mászó koldusról ? — Mit szeretnek azok az életen ? — Magát az életet ? — De ha semmi de semmi szeretnivaló nincs az életen. Vélném, hogy az élet szeretete nem ennek a földi életnek a szeretete, hanem a lelkünk legmélyén van mégegy szeretet, egy nagyobb szeretet egy nagyobb élet iránt, a holtunk után való nagyobb élet iránt: ösztönünkben van annak érzése, mint a kalitkában kelt vándormadárnak Afrika-érzése." A második az e. jelű cédula rövidebb szövege: „.. . Innen van aztán, hogy a nyomorék, a vak, a sánta, a púpos, a földön csúszó csonka — egy se gondol arra, hogy maga gyilkosa legyen." A 75.17.1. ltsz. „T" gyűjtőborítékot Budapesten, 1916. május 5-én adta fel Gárdonyi Géza címére a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Titkára. A boríték másik oldalán az egész sorozatra jellemző kék ceruzával írott T-betűn kívül „Te Berkenye" felirat olvasható. A benne levő hét cédulából hat valóban erre a műre vonatkozik, egy pedig a Tizenkét novella című kötetre. A Te, Berkenye! cédulái (75.17.1. a—f. ltsz.) az adat és anyaggyűjtés legelső szakaszát példázzák: kusza, hevenyészett írás, különféle íróeszközök egy cédulán, összefüggéstelen szövegrészek, sok javítás stb. Példaképpen a f. jelű cédulán olvasható, tintával, grafitceruzával, tintairónnal felváltva írt és több helyen törölt, javított szövegeket iktatjuk ide: „Tihanyba Aszófőn át jutott murvaporos úton.— Esténkint csónakázni szoktak. — Csónakhíd. — révész (gondolás). — Júlia lényében volt valami vonzó, mint a mágnes. Szinte hihető, hogy ha a kezét kinyújtja hozzáröppennek a könnyű tárgyak — nem vonzotta-e azonnal a temetőben is . A távolból Füredre ? — Előbb a 100 lapnál említendő, hogy Júlia a temetőbe jár. — A kávézó sokaság képe. — Czeizler boltjába azért megy be, hogy egy bádog húszasát elsüsse. Tajtékpipát vesz, de babot kap. " A Tizenkét novella 75. 17.3. ltsz. cédulája jellegzetes kötet szerkesztési jegyzet: „Tizenkét nov. — Megism. idill helyére a Művészbimbó." A „V" cédulagyűjtő-boríték külön figyelmet érdemel. Gárdonyi kezeírásával ez a címzés olvasható rajta: „Nagyságos Móricz Zsigmond író úrnak, a Vörösmartyakadémia t. alelnökének Budapest IV. Gróf Károlyi u. 8. (Városi Nyilvános Könyvtár)." A boríték 1918. december 3. és 1919. április 6. között keletkezett. Ezekben a hónapokban Gárdonyi elzárkózott a Vörösmarty-akadémiai tagság elől.

35 A gyűjtőborítékból két cédula került ki: egyik a Virágok könyve, a másik a Vizenjáró lélek című Gárdonyi-írásra vonatkozik. A Virágok könyve 75.18.2. ltsz. cédulájának szövege korábbi kézirat negyedlapján, a tiszta oldalon olvasható: „Virágok könyve — ... A bolt előtt várakoztam. Az aszfalton egy szál friss rózsácska hevert. Bizonyára valamelyik ablakból esett ki, hogy ott rendeztek össze valami virágtartót. — Es amig ott álltam, százan is elmentek előttem. Mindenféle ember, mindenféle nő. Mind rápillantott a rózsácskára, — és senki nem lépett reá." 17 Egri Múzeum Évkönyve XIII. 257