Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.
a hagyatékban talált ilyen tartalmú cédulák külön fejezetben, megkülönböztetett figyelmet kapjanak. Az első közlésben, a világnézeti kérdéseket tárgyaló cédulák utolsó csoportjában 58, e közlés kiegészítés jellegű bevezető részében további 5, összesen 63 cédulát ismertettünk, amelyek a művészettel foglalkoznak. Közülük 35 általában az irodalomra, 7 a kritikára, 5 cédula egyes írókra vonatkozott. A következőkben ismertetendő feljegyzések szövege szorosan kapcsolódik az említett cédulákéhoz. Az íróművészettel foglalkozó 75.15.3. ltsz. cédula szövege: „... Zongorának, hegedűnek, cimbalomnak szeretnék művésze lenni. Tanulom, gyakorlom évekig. 8 végre is megértem, hogy még mindig sok idő, sok gyakorlat kellene, míg annyira ura lehetnék a hangszernek, hogy a zenei gondolataimat kifejezhessem a hangjaival. Festőművész szeretnék lenni. Tanulok, festegetek évekig. 8 végre is megismerem, hogy tudnék én festeni, csak volna festékem minden színre. De a gyárban legfeljebb ha nyocvanféle festéket készítenek, s nekem csak a zöld színek megfestésére kellene vagy ezer. Hiszen csak egy hitvány fűszálacska színe is más napos időben, más borult időben, esső után, napon, árnyékon, alkonyatkor, holdvilágnál, s más, ha mögötte írisz nyílik, megint más, ha bazsarózsa. Hát még ha rózsát vagy orgonát festenék ? Mikor lehetek én minden színnek ura ? — Gondolom, hogy más is így van ezekkel a művészetekkel, — Csak az írás, a gondolatnak a szavakban való megjelenítése az, amely iránt senki se kétségeskedik. A festő, a zenész, a színész és mindenféle -ász, -ész, s még aki annyi se, aggodalom nélkül fog tollat. Úgy érzi, hogy a hangoknak, színeknek nem ura, de a nyelvnek ura. 8 nem eszmélkedik rá, hogy mikor meg- megakad a tolla, akkor azon gondolkodik, hogy más hogyan is fejezi ezt meg ezt ki ? Tehát a más kifejezéseivel, képeivel, jelzőivel, metaforáival, hasonlataival, frazeológiájával dolgozik. — Tudnék én festeni, — mondja a dilettáns, — csak volna, aki megkeverné a színeket. — Tudnék én furulyázni, csak volna, aki billegetné. De ezt a sóhajtást: Tudnék én írni, — sohse hallod, mert azt senki se hiszi el, hogy írni nem tud." A kritikáról szóló 75.15.2. ltsz. cédulán ez olvasható: „... Ha valaki arra gondol, hogy a munkáját megbíraltatja ismert íróval, az már annak a jele, hogy a munkája rossz. Mert csak az írhat értékeset, aki tudja már, mi az értékes. 2. Aki értékeset ír, nem tűr bírálatot, mert csak az értékes, ami nem sablonos. Márpedig a bírálat mindig sablonok szerint ítél. " Az íróról négy újabb feljegyzés került elő. Ezek közül az első a 74.59. l.a. ltsz., amelynek bal felső sarkában a „Művészet" szó áll ferdén, aláhúzva, címként. Szövege: „Az író arany-csináló." A második, 74.59.l.b. ltsz. cédulán az olvasható: „Az író is bányatulajdonos. Kinek milyen a bányája. A legritkább az aranybánya." E cédula szövegét Gárdonyi egy grafitceruza-vonással áthúzta. Lehetséges, hogy a papírdarab másik oldalán olvasható, figyelmet érdemlő kézirattöredék 11 a cédula előbb idézett szövegének törlése után keletkezett. A harmadikon, a 74.59.I.e. ltsz. iraton ez áll: „Író a kárpit előtt olyan, mint hattyú szárazon." A negyedik, 74.58. l.d. ltsz. cédulán olvasható jelentékeny szöveg hosszabb: „Nagy emberek életrajzában felháborító indiszkréciókat tálalnak fel az írók, azaz dehogy írók, sertés orrú turkálók. Az alacsony érzésű falja ezeket a firkálrnányokat, mert csak az érdekli, hogy honnan jött elő ez az emberi tünemény ? s hogyan lett azzá, ami lett ? Külsőségekben keresik az okokat, s azt gondolják, hogy azonos körülmények között belőlük is az lehetett volna. Mintha bizony a tyúkból lehetne sas, ha véletlenül a sziklák ormán kel ki a tojásból. " Itt is megjegyezzük, hogy a szigorú nézeteket tanúsító előbbi két cédula sarkában Gárdonyi ezt a figyelmeztetést írta: „Nem közölhetők!" 249
