Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II.

hajtsuk a nyakunkat bárki lába elé. Nobizony hamar ráhágnának!" Gárdonyi Géza először így akarta folytatni: „Az ilyen alázatosságot engedjétek át a kutyáknak, meg azoknak, akik azt prédikálják. " 3. Ugyanannak a kötetnek Dohányzás című fejezetében

5 ez olvasható: „. . . s Ezsau ma ha élne, s nálunk élne, nemcsak a jogait, hanem a lencsét is odaadná egy kis dohányért." Egy most előkerült cédula (74.51.1. ltsz.) szövege ezzel szemben így hangzik : „Ha Ézsau ma élne, nem egy tál lencséért adná el legbecsesebb jogát, hanem a nehezen, ritkán kapható egy pipa jó dohányért. " 4. A szerzői jog szabályozásáról és a Singer és Wolfner kiadócéggel folytatott sokéves vita érdekes összegezése a következő (74.51.1. ltsz.) feljegyzés: „— Miért nem jelennek meg önnek is új könyvei már évek óta ? — Erről ma még keveset szólhatok. Elég annyi, hogy ezelőtt tizenhét évvel belekeveredtem egy hosszú-lejáratú szerződésbe, mint légy a pókhálóba. Vergődnöm kell benne még csaknem három évig. A szerzői jogról szóló 1884-i törvényünket nem írók szerkesztették, hanem kiadók. A kiadók ma már milliomosok. Az írók közül melyik a milliomos ? " 5. Az első közlésben ismertettük Gárdonyi hírdetésfogalmazványát (74.3.1. ltsz.), amelyet könyvei végére szánt figyelmeztetésül az olvasóknak arról, hogy ő csak a Singer és Wolfner cégnél megjelent művekért vállal felelősséget. Ujabban előkerült egy Gárdonyi mű utolsó (255—256.) oldalainak nyomdai levonata, amelyre az író tintával rávezette a szóban levő figyelmeztetést. Ez az újabb szöveg nem fejeződik be úgy, mint a korábban ismert cédulán levő: „. .. amelyek az író kiadójánál: Singer és Wolfnernél jelentek meg.", hanem a következő figyelmet érdemlő folytatást tartalmazza : „. . . s jelennek meg ezután is mind 1923-ig és vélhetőleg azután is." Ezt a befejező félmondatot a korrekció során valaki grafitceruzával kihúzta, de így is kiolvasható belőle az író és a kiadó közötti ellentét. 6. Az Anyám című (74.53.1. ltsz.), négy lapból álló írást kéziratnak tekintenénk ha nem állna elején ez a tiltó figyelmeztetés : „Ne adjátok ki. Családi följegyzés. " Sem saját életrajzi vonatkozású írásaiban, sem Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című könyvében nem találtuk ezt a feljegyzést, így a szövegében rejlő mély érzés megmutatására teljes terjedelmében ide iktatjuk. „ANYÁM. Anyám középtermetűnél valamivel alacsonyabb asszony; barna hajú és fehér arcú, fekete szemű. A családja Somogykislakról származott Győrökbe, tehát bizonyosan elszegényedett nemesi család volt. Kislakon ugyanis csupa nemesség lakott, s az egész falu cigányhegedűn ment tönkre. Öregapám (Szabados Nagy Sándor) szőlőbirtokos volt, s ha sok bora termett, kocsmáros is. Anyámat különben egy köttsei rokonunk Antal Farkas vette magához még kicsikorán, mivelhogy nem volt gyermeke. Jómódú úri ember volt az. Birtoka egyik része a Csicsali puszta ma, is áll. Végrendeletet azonban nem csináltak idején az öregnek, s a, kolera elvitte őket; a vagyont meg más rokonok vitték el. Anyám mástermészetű volt, mint apám. Apám nyugodt; anyám eleven, mint a fürj. Apám lelke verőfényes csendes májusi nap; anyámé változó, áprilisi. Apám inkább érzelmi ember ; anyám inkább reális, értelmi. Soha nem láttam fölkelni és soha nem láttam lefeküdni. A dolog égett a keze alatt. A cselédek nem is igen bírták nála; hanem aztán aki bírta, annak az anyja, se volt hozzá kedvesebb és jobb. Közülünk mindig csak a legkisebb volt a dédelgetett je; mi nagyobbak csak mikor betegek voltunk, éreztük puhának a kezét. A legcsekélyebb hibára is ránk csattant a hirtelen zivatar. 244