Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.

téglalap alakúra mélyítették. Sarkított alakban csak az 5. házban létesült, az 1. házban pedig köralakban ásták meg. A gödrök hossza 60 cm körüli (a 3. házban 80 cm). Szélességük 35—45 cm, (a 3. házban 60 cm). Az 1. ház körös ülőgödre 46 cm átmérőjű volt. A gödrök mélysége a padlószinthez viszonyítva 30—45 cm közötti. A 2., és 5. házaknál a kemence felé eső gödörvégnél kétoldalas csekély lemélyítés készült. A kemencét mindig a gödörfalhoz építve a ház egyik sarkában találtuk. Az ÉKÉ (5. ház), É(3., 4. ház), K(l. ház), KDK (2. ház) felé eső sarokban. — Kifejezetten téglalap alakú volt a 4. és 5. házak kemencéje. Enyhén ívelt, de a ház falsíkjából alig kitüremlő, lényegében négyzet alakú volt az 1. házé, elliptikusabb a 3. házé. Végül a 2. ház kemencéje tojásdad alaprajzával és a házfalak síkjából valókiívelődésével, a ház középpontja felé tekintő szájával már az oldalfalba bevágott kemencék típusának egyik változatát képviseli. — A kemencék hossza (előterük nélkül) 65 — 110 cm, szélességük (átmérőjük) 45 — 110 cm. Alapterületük tágassága láthatólag nincs összefüggésben a ház nagyságával. Hiszen a legkisebb méretű (4. ház) és a legnagyobb méretű (5. ház) veremlakás csaknem azonosra méretezett kis téglalap alakú kemencével rendelkezett. (65x52 cm: 5; 66X45 cm: 4.) — A kemencék kissé (15—25 cm-re) lemélyített előterét csak a 3., 4., és 5. házaknál tudtuk megfigyelni. (Szélességük a kemence szája előtt 20—30 cm, hosszuk a kemence nyílásával egyező). A kemencék minden esetben olyan módon készültek, hogy az agyagfalba követ nem tettek, a tűztér fenekén sem találtunk köveket; állatcsontokat is csak a 3. ház kemencealján találtunk jelentősebb mennyiségben. A házak leletanyaga Az általunk megfigyelhető legalsó omladék-réteg (15—60 cm vastagságban) rendkívül kevés régészeti leletanyagot tartalmazott. Számottevőbb kerámiamennyiség csak a 2. és 5. házban fordult elő. S ezekben a házakban találtunk csupán munkaeszközt: a 2. házban egy csont tűtartót, az 5. házban vasból kovácsolt kisebb kést. A tűtartó nagyobb figyelmet érdemel. Tudomásunk szerint eddig Árpád-kori házban tűtartó nem fordult elő. A házi lúd (Anser anser) felkarcsontjából (humerus) simára csiszolt darab hossza 7,45 cm, átmérője 1,2 cm. Hengeres, elliptikus átmetszetű forma, díszítetlen. E csont tárgy legközelebbi párhuzama időben és térben a Hormánd-Hanyipusztán feltárt X. századi temető 1. sírjából került napvilágra. A hanyipusztai tűtartó is házi lúd végtagcsontjából készült, singcsontjából (ulna).

8 A díszítetlen hengeres forma hossza 6 cm, átmérője 0,85—9 cm. (VI. A.) Honfoglaláskori és korai középkori tűtartóinkról igen kevés adatot közöl a szakirodalom.

9 Egyeiőre tehát csak a Heves megyei anyagunkból juthatunk az alábbi következtetésekre: 1. Honfoglaláskori ül. Arpádkori társadalmunkban a fent leírtakhoz hasonló hengeres díszítetlen csont tűtartók készültek. 2. A pogány ritusú temetkezéseknél is csak a legritkább esetben mellékeltek csont tűtartót (ahogy az orsót sem!), ellentétben az avarkori társadalomban megfigyelhető szokásokkal. 3. ValószínúJeg fából (pl. bodzából) is készülhettek tűtartók. Erre még az avar korszakra vonatkozólag is gondolni lehet. Ugyanis másképpen nehezen magyarázhatnók meg, hogy késői avarkori kultúrában élő, lényegében hasonló társadalmi rétegzettségű népesség, azonos idejű (VII. sz. második felétől a VIII. sz. végéig használt) temetőiben helyenkint csupán a női sírok 0 — 1 %-a, másutt közel 20%-a tartalmazott csont tűtartót

<Ja

, holott varrni mindenütt kellett. 21