Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Bakó Ferenc: A parasztház alaprajzi fejlődése Észak-Magyarországon

újabban pedig Átány monográfiáján belül vizsgálták a témát korszerű módszerekkel és alapossággal.

32 A magunk vizsgálódásai ezeket az alapvető fontosságú kutatásokat csak néhány szempontból egészítik ki és ez az alaprajzi fejlődés folyamata, összefüggésben a háromsejtű ház használatával. A hegyvidéki típusú, palóc háromsejtű ház a kéménytelen belülfűtős kemence használatával egy időben annyiban különbözik a fentebb leírt kétsejtű háztól, hogy a pitvarból a szoba ajtóval szemben egy nagyobb kamra nyílik. A pitvar lehet továbbra is egységes, vagy megosztott és ilyenkor a végéből lerekesztett helyiséget „kiskomrá"-nak nevezik, és éléskamra funkciót kap, máskor a kamrából még egy kis éléskamra is nyílt, s ezzel a palóc ház elvileg négysejtűvé fejlődött. Ez azonban nem általános, az egymenetxí lakás megmaradt a háromsejtűségnél. A palóc faház műszaki fejlődésének rekonstrukciójához ad támpontot az a megfigyelés, hogy egy időben a pitvar padlástalan volt,

33 mert ebből a földfalazatú házak födémjének kialakulási folyamatát figyelembe véve, induktive következik az északi háztípus hasonló fejlődési rendje. Ennek értelmében a palóc háznak is volt egységes belső terű, padlástalan formája, amelynek belső ágasfája lehetett annak a középoszlopnak az őse, amit „boldoganyá"-nak neveznek. Az észak-magyarországi, háromsejtű ház helyiségeinek használata is elüt az alföldi típusétól. A néprajzi irodalom az első részletesebb leírás óta felfigyelt erre a sajátos lakásmódra és számos kitűnő beszámoló látott napvilágot a kérdésről, egész a legújabb időkig. Lényege és jegjellemzőbb vonása ennek a lakáskultúrának az, hogy a három, vagy négysejtűvé fejlődött házban továbbra is az eredetileg egyetlen sejt, a belölfűtős kemencével ellátott helyiség marad csak fűthető, ezért ez a családi élet mindennapi, vagy ünnepi, szertartásszerű eseményeinek színtere, amit a helyiség neve, a „ház" is kifejez. Második helyisége, a pitvar éppúgy, mint a harmadik, a kamra, fűtetlen annak ellenére, hogy a kamra hagyományosan a nők és gyerekek hálóhelye (15. ábra). A házban csak az öregek, betegek, az esetleges vendégek alszanak, a férfiak az istállóban, vagy a csűrben. A család tehát — ideértve a 20 — 30 tagot számláló nagycsaládot is — nem egyetlen két-, vagy háromsejtű házat igénybe véve lakik, hanem az udvar több épületét is használva, kisebb építmény csoportot, ami a női lakókamra házhoz csatlakozása előtt még szétszórtabb volt. A hideg női lakókamra használata eddigi ismereteink szerint hazánk északi hegyvidékére szorítkozik és feltételezzük, hogy Szlovákia déli részeire is. Irodalmi adataink nagyjából olyan területet határoznak meg, mint a régi Hont megye, Nógrád megye és Heves megye északi része a Mátrától északra, valamint a mai Borsod megye északnyugati területe. Hozzátehetjük még, hogy ez a lakáshasználat a matyóknál, elsősorban Mezőkövesden ismert még, valamint az innen északra, nyugatra eső falvakban.

34 Északon a lakókamra a belölfűtős kemencés háztípussal párosul, ezért feltételezhető, hogy ahol a női lakókamra szokása funkcionál, ott egykor ez a tüzelőberendezés is használatban volt. Megjegyezzük, hogy a lakáskultúrának ez az eleme napjainkban már teljesen eltűnt, csak a hagyományban él, de valószínűnek látszik, hogy a hegyvidéki és alföldi háztípusok érintkezési övezetében korábban — a múlt század dereka előtt — a lakókamra a mainál nagyobb területen volt használatos. így Makiáron ma már ismeretlen, de feltételezhető, hogy egykor nem így volt, minthogy 1836-ban éppen ez a szokás vált ki megütközést egy házassági bontóperben.

35 A három-, illetve négysejtű palóc ház kifejlődésének még egy további összetevője az éléskamra. A füstölt húst, szalonnát, kolbászt a házfejlődés kezdeti szakaszán a padláson, később az udvaron önállóan épített kamrában tárolták. Szentdomonkoson pl. az ilyen húsos kamrát „pityergő "-nek nevezték és épp úgy, mint 13 Egri Múzeum Évkönyve XIII. 193