Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

hát, ha az ilyen becsapott rendelő máskor a szíjgyártó munkát is a sattleroknak ajánlja; — de ők csak a maguk német munkáját végezték. — A szíjgyártók azok akik a sattlerok munkájába avatták magukat. — Ma is a szíjgyártók közt él az a mester, aki nemcsak a hintószíjakat készítette, hanem az egész bőrözést és festést is maga fuserkodta, és Debrecenbe vitte vásárba. De nem kelt el. Végül hazahozta Egerbe, rásózta egy bizonyos úrra, aki, hogy hasznát lássa, céhbeli társunkkal reparáltatta újjá. — Ami a vármegye insurrectióját illeti; — abban való részvételükkel nem sokat dicsekedhetnek. Elvállalták ugyan a munkát a dicséretért, de ellátni nem tudták. Kérni kezdték őket („mert szoros volt a kaptzájok, ilyen munkákhoz nem értettek"), hogy segítsenek a munka elvégzésében. Felvállalt munkájukat a nyereggyártók becsülettel elvégezték, kihúzván a szíjgyártókat a bajból. A sattlerok csak azt vállalják, amit el is tudnak végezni; nem kértek soha szíjártó segítséget. „Egy szóval mondván, a minő munkákat a mi Mesterségünknél ki tanultunk, annál hóttig meg maradunk, és nem tsak Uraságoknak dolgozni, hanem vásárokra, a mely minden embernek szabad, kész német hámokat készíteni, és a vevőknek tetszés szerint el adni fogják. "

60 A levélváltás, bizonygatás tovább is tart. A vitát lezáró magisztrátusi határozat nem születik. Duzsárdi Ferenc nem töltötte ki a kiszabott vándorló idejét, sem a remeket nem készítette el helyesen. A törvényt, az artikulusokat, a magisztrátus rendelkezéseit nem tartotta. A céh a helytartótanácsnál jelentette fel. Az kötelezte Duzsárdit a hátralevő három hónapi vándorlásra és új remek készítésére. Ezt a rendelkezést is semmibe vette. Minden tilalom ellenére sem hagyott fel a mesterség folytatásával. Újra feljelentették a város tanácsánál. („... feladni kintelenitettünk".) A tanács a helytartótanácsi rendelettel is alátámasztva megerősítette az előző tiltó parancsait. Ezt is újra csak semmibe vette. Hogy a mesterségét még tovább folytathassa, az úriszékhez fellebbezett. Az úriszék is megvizsgálta ügyét és a városi tanács tiltó ítéletét hagyta jóvá. Duzsárdi pedig ennyi bírói tiltó ítélet és felsőbb parancsolat ellenére is megtartotta és törvénytelenül is tovább folytatta mesterségét. Nagyon kérik a szíjgyártó mesterek, hogy újra „kemény büntetés alatt szorosan eltilalmazni, és így megrögzött nyakas engedetlenséget megtörvén, az ítéleteknek pontosan és helyessen leendő betellyesítése továbbá újjólag is kötelezni kegyesen méltóztasson. "

61 Az akta külső oldalán Pelkovits András főnótárius jegyzete szerint az 1828. augusztus 5-én tartott tanácsi gyűlésre megidézték a vétkest. (Egyébként más nem történt.) JEGYZET 1 Gorove László: Eger városának történetei. Eger, 1876. (Az 1828-ban a fenti címen megjelent munka utánnyomása.) 2 Szederkényi Nándor: Heves Vármegye története. Eger, 1891. 3 Borovszky Samu: Heves Vármegye. Bp. 1909. 4 i. m. II. k. 126. lap. III. k. 415-422. lap. és a IV. k. 184. és 240. lapok. 5 Breznay Imre: Eger a XVIII. században. Eger, 1934. II. k. 211 -297. lap. 6 Richter M. István: A céhmesterválasztás. Bp. 1929. Az Ethnographia — Népélet 1929. évi 3 — 4. számából. —A mesterlegények a céhvilágban. Bp. 1930. A Népélet— Ethnographia 1930. évi 1 — 2. számából. A mesterek a céhvilágban. 1934. Az Ethnographia — Népélet 1934. évi 1 — 2. számából. 170